Emlékezéseim

Csók István (1865–1961) azon festőink közé tartozott, akik a képalkotás mellett kiváló írói tehetséggel is bírtak. Emlékiratai nem csupán a századfordulós magyar művészélet egyik legfőbb forrása, hanem irodalmi értékkel bíró írásmű is. Az Emlékezéseim első alkalommal 1945-ben jelent meg, az Officina kiadásában, ezt követően az Akadémiai Kiadó adta ki 1990-ben, Németh Lajos előszavával, puha borítós zsebkönyvként. Noha Csók írása a századfordulós magyar művészet egyik legfontosabb és legérdekesebb forrása, korábbi kiadásai nehezen hozzáférhető könyvritkaságok. A jelenlegi kötet ezt a hiányt is pótolni kívánja, ám ezen felül több kuriózumot is nyújt. A kutatások során fény derült arra, hogy Csók már 1918-ban közre adta emlékezéseit a Magyarság című folyóiratban. Mikor harminc évvel később ezt könyvvé rendezték, az eredeti közlés számos részletét kihagyták. A képzőművészeti Egyetem kiadásában ezekkel kiegészítve jelenik meg, immár a teljes szöveg. Emellett a kötetben olvasható minden egyéb, nyomtatásban megjelent önéletrajzi írása. A mai olvasó számára néhol nehezen megfejthető utalásokkal, idegen nyelvű megfogalmazásokkal, nevekkel teli írások értelmezését alapos tudományos jegyzetanyag és utószó kíséri. A kötetet a művészt megörökítő archív fotók válogatása kíséri. A kötet szerkesztője, a jegyzék és az utószó írója a festő monográfusa, Révész Emese.