Történelem, politika
Az utókor hálátlanságának bizonyítéka Lajos Vilmos (1655–1707) – a magyar olvasóknak csak Bádeni Lajos – baden-badeni őrgróf elfeledett emléke. Kortársai rajongtak a 17. század második felének e kiváló katonájáért és hadvezéréért, aki győzelmet győzelemre halmozott a nagy török háborúban és a rajnai fronton.
Manapság sokat beszélünk a különböző mélyállam teóriákról, és ezáltal a múlt eseményei is más megvilágításba kerülnek, sőt eleddig ismeretlen személyek bukkanhatnak fel a múlt homályából. Az informális kapcsolatok szövevényes hálózatán alapuló Horthy-korszak pedig bővelkedik az ilyen alakokban. Kováts Tivadar is ezek közé tartozott...
1938 szeptemberében Horthy Miklós Werth Henrik nyugállományú altábornagyot nevezte ki a Honvéd Vezérkar főnökévé. A kismonográfia az 1945 után háborús főbűnösnek kikiáltott Werth Henrik pályáját kíséri végig a bécsi császári kadétiskolai évektől az 1952-ben, szovjet hadifogságban bekövetkezett haláláig.
Napjainkban a két világháború közötti Magyarország politikusai közül Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István, Teleki Pál és Gömbös Gyula mellett valószínűleg Klebelsberg Kuno kerül a legtöbbször szóba a magyar sajtóban és közbeszédben. A vele való – sajnos inkább felszínes – foglalkozásnak igazi reneszánszát éljük.
Eörsi László és Filep Tibor történészek emlékkönyve az 56-os Corvin közi felkelők első parancsnokának tiszteletére jelent meg.