Történelem, politika
Az 1945-1990 közötti magyar egyháztörténetre – és köztörténetre – vonatkozó ismereteket számos új kutatási eredménnyel gazdagította az ismert szerző e könyvében is.
Ez a kötet nem csak egy rekonstrukciós munka, hanem Lukács György életművének és dilemmáinak bemutatása és megtisztítása során aktualizált politikai és egzisztenciális kihívásokat is végiggondolhat az olvasó.
A Buda visszafoglalásával világraszóló győzelmet arató Lotaringiai Károly herceg emlékét jobbára a felejtés homálya fedi nemcsak Magyarországon, hanem szülőhazájában, Franciaországban, és választott hazájában, a mai Ausztriában is. Legelterjedtebb ragadványneve a „hercegség nélküli herceg” volt, amely jól jellemzi az örökségétől megfosztott lotaringiai uralkodó ambivalens helyzetét.
Károlyi Gyula az egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb arisztokrata nemzetség tagjaként látta meg a napvilágot 1871-ben. Karrierje a 20. század elején még sokban hasonlított számos mágnás kortársáéhoz, a későbbiekben azonban megadatott számára a lehetőség, hogy eljusson a politikusok által hőn áhított csúcsra: előbb 1919 nyarán, a szegedi ellenforradalmi kormány élén, majd 1931–1932-ben miniszterelnök lett.
Aki csak felületesen ismeri a történelmet, annak II. Józsefről két dolog juthat az eszébe. Egyrészt az, hogy nem koronáztatta meg magát, ezért nevezhette már a korabeli költő „kalapos király”-nak, másrészt, hogy halála előtt „egyetlen tollvonással” visszavonta rendeleteit.
A sok viszontagságot megért Magyar Nemzet fejlécén ma is szerepel: alapította Pethő Sándor. A lap 1938-ban került először a magyar olvasók kezébe, az Anschlusst követően, amikor a 75 milliós nemzetiszocialista német birodalom megjelent a magyar határoknál. Pethő Sándor a német gyarmatosítással és a nyilas tébollyal bátran szembeszálló humanista magyar tollforgató idolja, akinek Bajcsy-Zsilinszky Endréhez, Lendvai Istvánhoz hasonló mártír sorsát kijátszotta a vak véletlen, egy ostoba autóbaleset.
A szerző 1958-tól foglalkozik a könyvtáros Szabó Ervin munkásságával. Katsányi Sándor javaslatára három éve úgy gondolta, hogy Litván György monográfiája (A szocializmus moralistája) után itt az ideje, hogy újragondoljuk a könyvtáros Szabó Ervin tevékenységét is.
Keresztury Dezső 1945–47 között a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1945-től 1948-ig az Eötvös József Collegium igazgatója volt.
Rajk Lászlóval, aki a könyv megjelenésének évében töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András – ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya tárul elénk a második világháború utáni magyar történelem prizmáján keresztül.
Ha Darányi Kálmán miniszterelnökre terelődik a szó, a korszakot ismerők is jobbára csak a győri programot, az első zsidótörvény előkészítését vagy a nyilasokkal való egyezkedését tudják felidézni. Hogyan lehetett Magyarország miniszterelnöke a korszak egyik legszürkébb, csak végrehajtó szerepre hivatott politikusa?
Andrássyról alig tudunk valamit, a közvéleményben nem él az alakja, pedig Magyarország egyik legjelentősebb politikusáról van szó, 1867–71 között a Magyar Királyság miniszterelnökéről, a polgári Magyarország egyik megteremtőjéről, későbbi osztrák–magyar közös külügyminiszterről, egy olyan személyről, akinek a nevét Európában máshol is ismerik.
Szabad Györggyel – a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével – 1991–1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors.
Mészáros István professzor a Mindszenty-életrajz néhány fontos pontját világítja meg könyvében, újabb kutatásaival és dokumentumközléseivel megalapozva, újabb vonatkozásokkal gyarapítva a szakirodalmat és a közismeretet.
Ez a kötet egy különleges és kivételes életű nőről szól. A magyar történelem nem bővelkedik kiemelkedő női politikusokban, de még ők is gyakran feledésbe merülnek a hazai emlékezetpolitikai csatározásokban. Rajk Júlia élete is folyamatosan árnyékba került mivel sehova sem lehetett besorolni a mindig is megosztott magyar közéletben.
Az Államvédelmi Hatóság története elválaszthatatlan első vezetőjének, Péter Gábornak a személyétől. Neve egyet jelentett, és napjainkban is egyet jelent a terrorszervezettel, számos ártatlan honfitársunk megkínzásával, bebörtönzésével, meggyilkolásával. Mégis, a történettudomány máig adós maradt az ÁVH-vezér életútját feldolgozó szakmunkával...
A zsoldos katonából pálos szerzetessé, majd I. János mellett a legnagyobb befolyással bíró első tanácsossá lett Fehér Barát – ahogyan a korban nevezték – biztos kézzel szőtte a nagyhatalmi politika szálait. Céltudatos, szenvedélyes, hatalomra áhítozó, machiavellista politikus volt, aki nem csupán egyike volt a korszak Szapolyai párti vezérpolitikusainak, de a Buda eleste után elszakadt keleti országrészben minden hatalom az ő kezében összpontosult.
Batthyány-Strattmann László magyar főnemes volt, akire az utókor mint a „szegények orvosára” emlékezik. A kortársak csodálkozását kivívta jótékonykodásával, hiszen a főúri pompa helyett életútjának a szegények gyámolítását választotta. Politikával nem foglalkozott, jóllehet tagja volt a főrendi háznak, és Vas vármegye örökös főispánja címet viselte.
Az egyik legrégebbi – a 13. századból eredeztetett – magyar nemesi családból származó berzevicei és kakaslomnici Berzeviczy Albert a 19-20. századi magyar történelem egyik méltánytalanul elfeledett alakja. A jegyzetekkel, névmutatóval és képmelléklettel kiegészített könyv méltó emléket állít kora egyik legnagyobb kultúrpolitikusának.