Művészet
Julie Kavanagh sokoldalú kutatásra alapozott, lebilincselő életrajza tárgyilagosan, mégis szenvedélyes csodálattal és szeretettel idézi fel e páratlanul ellentmondásos művész-zseni pályáját.
Hogyan is lehetne beszélni Sára Sándorról, aki ízig-vérig vizuális művész volt? Képekkel, képekben! Életét és művészetét az igazság keresésének és feltárásának igénye, valamint a mindenkori alávetettek iránti szolidaritás vezérelte. Az életmű legfontosabb pontjait összefogó reprezentatív album méltó emléket kíván állítani a sokoldalú – rendező, operatőr, fotós, tévéigazgató – művésznek.
Farbakyné Deklava Lilla könyve elsőként mutatja be a 19. század második felének egyik legjelentősebb magyar építészét és műemlék-helyreállítóját, akinek munkássága európai mércével is figyelemre méltó. A kötet számos, eddig nem ismert tervet, fényképet és családi dokumentumot is publikál.
Sebestyén Márta egykori társairól, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom két elindítójáról, Halmos Béláról és Sebő Ferencről a szerzőtől már megjelent egy-egy életútkötet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a nemrég a hatvanadik születésnapját ünneplő népdalénekes, előadóművész pályáját mutatja be.
2017. február 10-én volt hetvenéves az énekelt versek úttörője, a táncházmozgalom egyik alapítója, Sebő Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a monográfia.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
Szabados György igazi polihisztor, munkásságát lehetetlen kizárólag a jazz-zene, a keleti filozófiák vagy a színház oldaláról közelítve leírni. Talán ezért is van, hogy a szakma részéről ez az első könyv, amely (meg)értő és elfogadó módon, komoly szellemi megközelítéssel szól személyéről és művészetéről. A méltatlanul hosszú hallgatás (tisztelet a ritka kivételeknek) után éppen a merőben különböző szempontú tanulmányok bizonyítják, milyen nehéz akárcsak elkezdeni is e rendkívüli életmű körüljárását.
Brunner Erzsébet (1910–2001), a Képzőművészeti Akadémián tanuló tehetséges szobrásznövendék édesanyjával, Sass Brunner Erzsébet festőművésszel 1929-ben otthagyta a magyarországi biztos életet, az ígéretes karriert, és szó szerint világgá ment. Művészete Indiában kivirágzott, sikeres festő lett. A 20. századi India óriási alakjaival, Mahátmá Gándhíval, Dzsaváharlál Néhrúval, Indirá Gándhíval kötött életre szóló barátságot.
A kultúrtörténet eme kiemelkedő, egyedi látásmóddal és páratlanul izgalmas egyéni stílussal rendelkező művészegyénisége, aki ténylegesen nemzetközi hírnevet szerzett a magyar színháznak is, megérdemli, hogy tevékenysége, sikerei ismertebbé váljanak, hogy neve, művészete fennmaradjon az utókor számára is. Darvay Nagy Adrienne könyve elsőként tárja fel részletesen Taub János teljes életművét.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
Ki volt Sztankay István? Ezen akkor nem gondolkodtam. Éltünk, hülyéskedtünk, sírtunk, játszottunk, szerettünk, szerettek. A barátom volt. Most úgy éreztem, rögzítenem kell párhuzamos életünkből az én élményeimet, talán segít, hogy a kérdésre válaszolni lehessen...
Huszárik Zoltán Elégia című rövidfilmje és első játékfilmje, a Szindbád a magyar filmművészeti kánon megingathatatlan darabjai. A kötetben Gelencsér Gábor tanulmánya, Huszárik Zoltán válogatott írásai és interjúi idézik föl a mindössze ötven évet élt rendező kiemelkedő életművét. (DVD-melléklettel)
Novák Ferenc (közismert nevén: Tata) a magyar táncművészet kimagasló, legendás alakja, évtizedeken keresztül – napjainkban is – meghatározó személyisége. A kötettel Tata 85. születésnapján szeretnénk tisztelegni hatalmas életműve előtt, ennek egy kevésbé ismert területét állítva a reflektorfénybe: Tata elméleti (verbális) megnyilatkozásait.
A magyarországi táncházmozgalom kezdetének harmincadik, valamint az első erdélyi városi táncházak megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából gyűjtötte össze a szerző azokat az interjúit, melyeket az elmúlt négy év során készített a mozgalom főszereplőivel.
„Mesti” – tanítványok generációi szólították így Timár Sándort, saját műhelyében, a Bartók Béla Táncegyüttesben, számtalan amatőr együttesben itthon és külföldön, később az Állami Népi Együttes élén. Tanítványai és munkatársai számára nem egy volt a mesterek között, hanem „a Mesti”, aki pedagógusként és koreográfusként a néptánc világának addig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg előttük.
Bérczes László Törőcsik Marit szólaltatta meg életinterjú-kötetében. Számtalan izgalmas történettel találkozunk, ezek részben személyes, családi epizódok, részben közelmúltunk és jelenünk hírességeiről szólnak, legyenek azok közéleti szereplők, politikusok, orvosok és tudósok, de természetesen mindenekelőtt művészek, rendezők és színésztársak.
Kodály Zoltán – nem úgy, mint Stravinszky vagy Honegger – nem adott közre emlékiratokat. A húszas-harmincas évek közvéleménye inkább szótlanságának hírét őrizte meg. Élete vége felé vált csak beszédesebbé: ekkor, több ízben is, szívesen válaszolt jó időben feltett jó kérdésekre.
András Ferenc az 1968 után indult filmrendező nemzedék egyik oszlopos képviselője. Kiemelkedő az 1976 és 1986 közötti évtizedben készült, itthon és külföldön egyaránt osztatlan kritikai és közönségsikert arató játékfilmjeinek (Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű, A nagy generáció) tartalmi és formai újszerűsége.
Török Máté a Misztrál együttes alapító tagjaként, fotóművészként felkereste azokat az énekmondókat és verséneklőket, akik évtizedek óta ezt a hivatást választották. Válaszokat keresett azokra a kérdésekre, hogy ki és miért foglalkozik a versek megéneklésével, mennyire volt tudatos és mennyire sorsszerű az ő pályája.
Két éve hunyt el Kocsis Zoltán (1952–2016), a Liszt Ferenc-díjas, kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, aki a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja volt.