Művészet
Bartók Béla születésének 125. évfordulójára készült az a – jelen kiadvánnyal azonos című – kiállítás, amellyel célul tűztük Bartók úttörő jelentőségű népzenekutatói munkásságának vázlatos bemutatását.
Sárosi Bálint a székelyföldi Csíkrákosról indult el, hogy eljusson a világ legnagyobb zenei konferenciáira, hogy olyan népzenekutató-zeneszerző váljék belőle, aki nemcsak mondja, hogy Kodály-tanítvány, hanem az is, és nemcsak tanítvány, hanem méltó utód is!
A rocktörténelem aranykorának meghatározó, iskolateremtő hardrock-gitárosa, zeneszerzője könyvünk főszereplője, akit a sors különleges képességeket áldott meg, s aki mindehhez hozzátéve szorgalmát, folytonos megújulásra való törekvését a rock halhatatlanjai közé emelkedett.
Sulyok Miklós tematikus egységekre bontva elemzi Bodonyi Csaba építész életművét. Bemutatja a Nyíregyházán született, majd Miskolchoz mindmáig szorosan kötődő építész szakmai pályáját az 1970-es évek szigorúan konstruktív, funkcionalista szemléletétől kezdve a kétezres évek árnyaltabb, regionalista karakterű megközelítéséig.
1943-ban, Bajmokon születtem. Bár eddigi életem során nagy utakat jártam be, 79 esztendőm alatt soha nem szakadtam ki bukovinai székely közösségemből. 1943-1944-ig Bácskában éltem mint „székely telepes”. Másfél éves voltam, amikor mi is az országútra kerültünk. Borzalmas menekülés után, 1945-ben a völgységi Felsőnánán telepítettek le bennünket...
Molnár Gál Péter, közismert nevén MGP, a Kádár-kor meghatározó kritikusa, színházi egyénisége, tanúja, szereplője volt. A Népszabadságba évtizedeken át írt szellemes, élvezetes, de sokszor kíméletlen és elfogult színikritikái megkerülhetetleneknek számítottak. 2004-ben derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett. Az eset megrázta a színházi világot, ő pedig néhány hónap alatt Coming out címmel megírta saját történetét megzsarolásáról és ügynöki múltjáról.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.
Dénes Eszter monográfiája Dévényi Sándor életművét járja körbe többféle megközelítésből. A kötet Sulyok Miklós által írt bevezetője bemutatja a „történetek építészét”, hiszen Dévényi minden háza önálló világként folytatja az adott hely múltja által felkínált elbeszélést. A monográfiában vezérfonalként van jelen Dévényi pécsi kötődése, ami építészetét is áthatja, hiszen összetéveszthetetlen, formabontó, ötletgazdag alkotóereje a legmediterránabb magyar város sajátos hangulatából táplálkozik.
Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk – korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is – a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról.
Morsányi Bernadett Dobai-monográfiája nemcsak egy részben ismert, részben elfelejtett, részben félrevonult alkotó egészében izgalmas és felkavaró életművét rajzolja újra, hanem egy olyan szellemi perspektívát rekonstruál, amely átható fényt vet mintegy ötven év kormozgásaira, felragyogtatva annak egyes sűrűsödési és csúcspontjait is.
Blaha Lujza az a magyar színésznő, akinek alakját már saját kora is a legendák égboltozatába emelte – s hírnevének ragyogásán a közben elmúlt idő sem haloványított szinte semmit, írta róla Csillag Ilona színház- és drámatörténész. Naplójában életének és mesés pályafutásának történetét írja meg.
Béres János memoárkötetének lapjain egyszerre elevenedik meg egy hosszú és kiemelkedően sikeres, de küzdelmekkel teli művészi és tanári pályakép, valamint egy regénybeillően izgalmas életút 1930-tól napjainkig.
Csók István (1865–1961) azon festőink közé tartozott, akik a képalkotás mellett kiváló írói tehetséggel is bírtak. Emlékiratai nem csupán a századfordulós magyar művészélet egyik legfőbb forrása, hanem irodalmi értékkel bíró írásmű is.
Jászai Mari emlékiratait olvasni még ma is izgalmas. Először 1927-ben jelentek meg, bár a feljegyzések, maga az emlékirat és a naplók sorai eredetileg nem azzal a céllal készültek, hogy valaha is kiadásra kerüljenek.
Nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulójáról 2007-ben rendezvények sorával emlékeztek meg országszerte. Szeged is kivette részét az emlékév hangversenyeiből, konferenciáiból.
Breuer János könyve minden bizonnyal sokak számára hozza közel Lajtha Lászlónak, századunk nagy magyar muzsikusának személyiségét és ad indíttatást a műveivel való mélyebb megismerkedésre.
A Férfikor hajnalán Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának második kötete. Míg a 2015-ben megjelent Srác a kakasülőn a gyermek- és ifjúkor, illetve a Színművészeti Főiskolán eltöltött évek krónikája, a folytatásban a színházi és filmes szerepek sokaságát eljátszó színművész életének következő évtizedeiről mesél.
Forintos Kálmán formatervező 1940-ben született Szombathelyen. 1954–1958 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban bútorműves szakon tanult, Basilides Sándor osztályában. Az érettségi mellé intarziakészítő szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1958–1963 között a Magyar Iparművészeti Főiskola ipari formatervező szakos hallgatója, mestere Dózsa Farkas András volt.
Alan Walker tíz évig munkálkodott monumentális és meghatározónak szánt Chopin-életrajzán. Ezalatt az elsődleges források sokaságát böngészte át és dolgozta fel többek között Varsóban, Párizsban, Londonban, New Yorkban és Washingtonban. Fáradozásainak gyümölcse minden idők legátfogóbb monográfiája a nagy lengyel zeneszerzőről.
A sajnos már megszűnt Mágus Kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának – amelynek Berlász Melinda zenetudós, zenetörténész volt a szerkesztője – szerzői zenetudósok, fiatal zenetörténészek és neves kutatók. A sorozat füzeteinek óriási értéke a teljesség igényével összeállított műjegyzék és bibliográfia.