Irodalom

Morsányi Bernadett Dobai-monográfiája nemcsak egy részben ismert, részben elfelejtett, részben félrevonult alkotó egészében izgalmas és felkavaró életművét rajzolja újra, hanem egy olyan szellemi perspektívát rekonstruál, amely átható fényt vet mintegy ötven év kormozgásaira, felragyogtatva annak egyes sűrűsödési és csúcspontjait is.

1997. ​február 3-án a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából kizuhant Bohumil Hrabal világhírű cseh író – adta tudtul a sajtó a szomorú szenzációt. Mi történt? Baleset vagy öngyilkosság? Ezen a kérdésen meditál Aleksander Kaczorowski (1969) lengyel író, újságíró is könyve bevezetőjében, hogy aztán az egyes fejezetekben szabályos kronológiai rendben írja la Hrabal életének eseményeit a legkorábbi gyermekkortól a temetésig.

Móra Ferencről méltó terjedelmű és színvonalú emlékkönyv születésének vagy halálának évfordulójára nem látott még napvilágot. Most, halálának 75. évében, születésének 130. évfordulójára, ez a kiadványunk ennek a föltűnő hiánynak szerény pótlása…

Eötvös József a tizenkilencedik századi magyar reformmozgalmak kiemelkedő alakja. Író, költő, reformpolitikus, nemzetközileg értékelt politikai gondolkodó, a magyar közoktatási rendszer megalapítója.

Bár csaknem fél évszázada nincs köztünk, Fekete István (1900–1970) mégis a legismertebb huszadik századi magyar írók egyike. Művei folyamatosan sokezres példányban kelnek el, irodalomtörténet-írásunk azonban nem tud – nem akar – mit kezdeni vele. Tanácstalan. Látja az évtizedek óta kitartóan formálódó kultuszát, ám alig akadt valaki, aki e legendáknak utána járt volna.

Tizenöt év szorgos kutatómunkájának eredményét tartja kezében az olvasó: Fekete Istvánról még sosem jelent meg ilyen teljességre törekvő életrajz. A könyvet több mint száz fekete-fehér fotó illusztrálja, ezeknek egy részét a nagy közönség most először láthatja.

Irodalmi szenzáció Erdős Renée önéletírásának megjelentetése. Benne őszintén és részletesen mesél életéről, karrierjéről, fiatalkori álmairól, amikor színésznő szeretett volna lenni, továbbá kétségeiről és vívódásairól, valamint nem utolsósorban versről, prózáról, az első kísérletekről.

Ebben a könyvben az 1970-1990-es években készült felvételeimből állítottam össze válogatást, a kronológia bármiféle rendjétől függetlenül. Sokan már nincsenek köztünk. E késői „találkozás” arcuk, gondolataik felidézésével, az idő múlásával, a pillanatok megállításával vendégeik lettünk ma is egykori otthonaikban.

Már egy évtizede elkezdődött Janikovszky Éva utóélete. Ideje, hogy nagy szavak nélkül nagy kérdéseket tegyünk fel: Mi végre volt a világon? Mi volt a titka? Hogy esett meg az a csoda egy magyar gyerekíróval, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le a nagyvilágban? És mi az oka, hogy negyven éve született könyveinek népszerűsége ma is töretlen?

A könyv John Millington Synge (1871–1909) ír drámaíró színpadra szánt életművét dolgozza fel, s mint ilyen az első magyar nyelvű monográfia a szerzőről. Célja, hogy Synge-et és munkásságának kulturális beágyazottságát a gyarmati közegben születő és ezért sajátosan fejlődő ír modernizmus jellemzőivel együtt alaposabban megismertesse a színháztudomány hazai kutatóival, tanárokkal és diákokkal, valamint a színházi világ képviselőivel és a drámák olvasóival, illetve nézőivel. 

Noha az életrajz történetet mesél, mindeközben olyan portrét tár elénk, mely az adott személy önmagával folytatott vívódásait, döntési helyzeteinek nehézségeit mutatja be. […] Minden életrajz tükör is egyúttal: az egyén életén keresztül önmagunkat és társadalmunkat, korunkat segít jobban megérteni.

Darvasi Ferenc hiánypótló beszélgetései Mándyt élete lehető legtöbb korszakában, helyszínén és fordulópontján mutatják be.

Lőkös István Magyarországon elsőként vállalkozott e páratlanul gazdag, magyar vonatkozásokkal teli, olykor Krúdy Gyula írásait asszociáló, Turgenyev által is inspirált életmű monografikus feldolgozására.

A könyv hőse olyan író, akit a meséi emeltek a halhatatlanok sorába. Minden körülmény: a rácpácegresi örökség, a látásmódja, a fantáziája, a beszédmódja mesemondóvá tette...

Márai Sándor naplói jóvoltából szinte a nyilvánosság előtt leélt élete a huszadik század történelmének, a magyar író és irodalom sorsfordulatainak olyan példázatává emelkedett, amelyben művészet, politika, magánélet, polgártudat egyként jellegzetes alakzatként formálódott. Ezáltal a huszadik századi jellegzetes életlehetőséggé, életrenddé emelkedett.

Életre szóló párja mesél e kötet lapjain Varga Domokos páratlan írói munkásságáról, a történelemmel egybefonódó személyes életük megannyi részletéről, és eddig közre nem adott vallomások, börtönben született versek, levelek segítségével mutatja be az 1956-os eseményeket és az azt követő megtorlás időszakát. S ami a legfontosabb: két ember halálig tartó szerelmes szövetségét.

Ebben a kötetben nem a sztorizó, viccelődő Lázár Ervint ismeri meg az olvasó. Itt és most a komolyabbik arcát fordítja felénk.

Általában úgy hisszük, ismerjük Mikszáthot. De talán mégsem – eléggé. A kötet írásait végiglapozva megállapíthatjuk, hogy a 19. század végétől alkotó Mikszáth, folyamatosan, egészen napjainkig meghökkentően modern író maradt. Ha átolvassuk ezt a kötetet, bizonyossá válik, hogy már kortársai is meglátták kiragyogó tehetségét, írásművészetének sok-sok új vonását...

Móricz Zsigmond születésének 60. évfordulóját követően jelent meg e könyv első kiadása, 1939 kora őszén. Az író még élt, alkotott, terveket szőtt ekkor...