Életem, életünk

Indokolt kérdése az olvasónak, hogy családhistóriát, nevelés- vagy kortörténeti dokumentumot tart-e a kezében? Válaszunk: mindhármat. Stolmár László munkájának értéke, hogy egyszerűen leírta életét. Egy olyan életet, amelynek középpontjában a pedagógia munka állt, egy olyan korszakban, amelyben a magánélet hétköznapjai, történései sorsszerűen összefonódtak a történelem kis és nagy eseményeivel. Stolmár László feljegyzéseiben sok az esetlegesnek ható mozzanat. De vajon annak tarthatjuk-e, hogy szibériai fogságában – egy kezdő tanító – német nyelvű didaktikai munkát kért és tanulmányozott. Mondhatjuk jelentéktelen epizódnak, de figyelmes olvasó számára elgondolkodtató az is, hogy a főváros ostromának kellős közepén a kerületi elöljáróság folyamatosan gondoskodott iskolájáról. A könyv minden részlete kíváncsiságot és érzelmeket ébreszt, ám ez nem nosztalgia, hanem érdeklődő tisztelet egy másként működő világ iránt.
Szerkesztés közben felmerült bennünk, ne rövidítsük-e a családi vonatkozású részeket. Nem tettük. Stolmár László életpályája csak ezzel az emberi háttérrel érthető meg; szeretett feleségével, gazdag családi kapcsolataival, örömeivel és háborús szenvedéseivel.
Stolmár László pályafutása statisztikailag bizonyára nem tekinthető tipikusnak, de megismerhetjük írásából egy tiszta embernek, egy nagyszerű pedagógusnak, sokak által szeretett és tisztelt Laci bácsinak az életét.

Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1992.

Írta: Stolmár László

Szerkesztette: Jáki László