Leírás
Ebben a kötetben 2001 után készült mélyinterjúk írott, szerkesztett változata olvasható, amelynek az ún. magyar végek közé besorolt egyik tájegység, a Mura menti térségnek a 20. század első felében jellemző politikai, gazdasági, kulturális és egyéb sajátosságaihoz kívánnak némi háttéranyagot nyújtani…
Az interjúk alapján készült lejegyzések egyrészt egyéni életképek, személyes krónikák a 20. század első feléből, másrészt rögzített információk, amelyet kutatók és érdeklődők egyaránt tanulmányozhatnak.
Az összegyűjtött anyag véleményünk szerint nem csak a Muravidék vonatkozásában jelenthet értékes forrást, illetve olvasmányt, hanem Kárpát-medencei, illetve közép-európai vonatkozásban is, hisz a térségben zajló események, társadalmi folyamatok számos vidéket, etnikumot a muravidéki magyarokhoz hasonlóan érintettek.
Írta: Göncz László
Paraméterek
| Szerző | Göncz László |
| Cím | Egy peremvidék hírmondói |
| Alcím | Mura menti életképek a 20. század első felében |
| Kiadó | A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága |
| Kiadás éve | 2006 |
| Terjedelem | 276 oldal |
| Formátum | B/5, ragasztókötött |
| ISBN | 963 86579 4 4 |
Tartalom
Előszó
A kötetben szereplő interjúalanyok
Határon innen, határon túl…
„Beszélj szerbül, ha szerb kenyeret eszel” (Varga Sándor)
„Ne lőjetek, mi jugoszlávok vagyunk!” (Fordán József)
„Ha jót akarnak, a megtörténtekről ne beszéljenek…” (Bíró József)
Erős hitre volt szükség (Camplin Ivan)
Tíz nap börtönbüntetésre ítélték (Gyuricza Józsefné Császár Mária)
„Magyar anya szült engem” (Vidáné Dávid Ilona)
„Sztálin és Tito közül” választhatott (Göncz János)
Nagy volt a félelem a magyar-jugoszláv ellentét idején (Varga Károly)
Hátrányos helyzetben a magyar fiatalok (Király Lajos és Király Ferenc)
Azt kellett tanítani, amit előírtak (Peilschmidtné Vucsák Mária)
A magyarok 1941-et felszabadulásként élték meg (Varga József)
Részegek voltak az erőszakoskodó orosz katonák (Kaszásné Gazdag Erzsébet)
Őrségi visszaemlékezők
A határsávban mindent kiirtottak (Lukács Péter)
Az orosz lágerben elfagyott az egyik lábujja (Könye Ferenc)
Nagyanyja ruhájával tévesztette meg az oroszokat (Károlyiné Antal Elza)
Az utolsó mozdony fölszaggatta a vasúti síneket (Eöry Ernő)
Alsólendvaiak
A városban mindenki magyarul beszélt (Pojbics Károly)
Egy bomba megsemmisítette a családi házat (Lebár Károly)
A Don-kanyart is megjárta (Török László)
Távol tartotta magát minden politikai párttól (Hajós Ferenc)
A magyaroknak magyar, a szlovénoknak szlovén vagyok (Skalics Gusztáv)
Másutt raktak fészket
Reménykedtek a szerb megszállás megszűnésében (Berki József)
Nagyapja sebeit egy orosz szanitéc kötözte be (Mészáros Dezső)
Személyesen ismerte Tito elnököt (Madarász Pálné Kun Margit)
A szlovénok nem örültek a visszacsatolásnak (Paulik Pál)
A II. világháború poklában
Nagy bánat tölti el ma is a szívét (Soós Gyula)
A legszörnyűbb a „halál-mars” volt (Fürstné Deutsch Erzsébet)
A valódi pokol a nyilas uralommal kezdődött (Kocon József)
A fogságot nem lehet elfelejteni (Göncz Mihály)
Szerencsére megsemmisítette a német katonakönyvet (Hancs Ferenc)
A rothadt répát is megették (Marton Ferenc)
Éjjeli „partizánriadók” (Vashelyi Tiborné Háromfai Edit)
„Vissza se nézzetek, mert lövünk!” (Nagy Jánosné Vőneki Borbála)
24 órát kaptak a távozásra (Hegedűs Lajosné Küronya Teréz)
Utószó