Egri csillagok

Talán nincs még egy olyan kötelező olvasmány, mely nem nyűg és terhes kötelesség az újabb és újabb ifjú nemzedék számára, hanem gyönyörűség – akár az ötödik, vagy tizedik olvasás után is, megunhatatlanul. Gárdonyi Géza leghíresebb művét a hazaszeretetről 1899 karácsonyán – ki hinné erről a halhatatlan és eleven regényről, hogy több mint száz éve? – kezdte közölni a Pesti Hírlap, folytatásokban. Az Egri csillagok gyermek- és felnőtt hőseit bizonyára örökre szívébe zárja a ma olvasója is.

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágy fiú, Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló historikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűsége, s főként Tinóditól merített dokumentumok, a hősiesség, árulás, titok, csataleírások és hősök monumentalitása egyaránt megragadja.