Budapestről jelentjük...
Paraméterek
| Szerző | Tischler János |
| Cím | Budapestről jelentjük... |
| Alcím | Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban |
| Kiadó | 1956-os Intézet |
| Kiadás éve | 2006 |
| Terjedelem | 396 oldal |
| Formátum | B/5, keménytáblás |
| ISBN | 963 86635 7 x |
Eredeti ár:
5.990 Ft
5.391 Ft
Online kedvezmény:
10%
|
Az 1956-os Intézet ezzel az úttörő jellegű kiadvánnyal is méltó módon kíván megemlékezni a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról.
|
|
|
|
Leírás
Látszólag könnyű, valójában rendkívül nehéz feladatra vállalkozik az a szerkesztő, aki átfogó válogatást készít az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc korabeli nemzetközi sajtójából. Tisztában van ugyanis azzal, hogy mint minden válogatás, ez is szubjektív, és a bőség zavarával küszködve a legfőbb gondja az, hogy a terjedelemre való tekintettel mit hagyjon ki. Mint egy, a futballvilág élvonalához tartozó nemzeti válogatott esetében, ahol három csapatra való kitűnő játékosból kell kijelölni a pályára lépő tizenegyet.
A nagyszerű és érdekes választék azonban egyúttal garancia arra is, hogy a szerkesztő – reményei szerint – valóban izgalmas és tanulságos olvasmányt kínál az olvasónak.
A kötet összeállításakor arra törekedtem, hogy mint cseppben a tenger megmutassam az 1956-os nemzetközi sajtó magyar vonatkozású írásainak sokszínűségét – például a lanyha nyugati érdeklődéstől kezdve egészen odáig, amikor nemegyszer oldalakat töltenek meg a forradalomról szóló cikkek. Összesen tíz ország huszonhét napilapja kapott helyet (közülük a mű gerincét az amerikaiak adják), s ezen kívül ráadásként bekerült még Nagy Imre miniszterelnök 1956. november eleji interjúja, amit az olasz Giornale d’Italia számára adott. Kizárólag napilapok közül válogattam, mert napról napra kívántam nyomon követni a sajtót. A nyugati újságokon túl az akkori kommunista országok jónéhány sajtóterméke is megtalálható. Ez utóbbiaknál mintegy kettős szerepben tűnnek fel – a többségi állam hivatalos álláspontját képviselik, de az etnikai kisebbséghez szólnak – a romániai és csehszlovákiai magyar nyelvű kiadványok, s hasonló kettős funkciót tölt be az azidő tájt sajátos helyzetű Jugoszlávia magyar nyelvű lapja. Azt hiszem, így válik teljessé az áttekintés.
Ilyen változatosság, eltérő újságírási nyelvezet és hagyomány mellett, hogy ne csorbítsam a történeti hitelességet, nem törekedtem különösebben egységes arculatra, csupán szélesebb kereteket húztam meg, amelyek közé az összes sajtótermék elfér. A mű időrendben halad, minden fejezet a forradalom egy napjának sajtóját tartalmazza, a lapok tudatosan meghatározott sorban követik egymást. Kivételt az első és az utolsó fejezet képez, mindkettő nagyobb időegységet fog át. A nyitó fejezet egyfajta „rávezetés” 1956. október 23-ra, míg a záró egészen december elejéig megy, a forradalom leverése utáni első hetekről szól, itt találjuk többek között a magyar menekültekkel foglalkozó tudósításokat. Igyekeztem „forgatni” a műfajokat is: felváltva mélyedhetünk el a hírügynökségi beszámolókban, az adott újság helyszíni tudósítójának friss jelentéseiben, a szerkesztőségi állásfoglalásokban, valamint a rövidebb-hosszabb (háttér)elemzésekben, sőt, olvasói levelekben is. Ha egy cikk szerzője bármily módon szignálta írását, azt minden esetben én is feltüntettem.
Alapelvem az volt, hogy megismerjük, milyen általános képet tártak fél évszázaddal ezelőtt az amerikai, angol, francia, német, svájci, jugoszláviai vagy éppenséggel szovjet (orosz), lengyel, csehszlovákiai és romániai olvasó elé a magyar forradalomról, s ennélfogva mit tudhattak meg a Duna mentén zajló eseményekről. Ugyanilyen lényeges szempont volt az is, hogy lehetőség szerint nyomon követhessük: milyen reakciókat váltott ki a magyar forradalom az adott ország belpolitikai életében (beleértve a magyarok szabadságharca iránti szolidaritást, a szovjet agresszió elleni tiltakozást), vagy esetenként a külpolitikájában. Mindezekből kiindulva a szövegeket nem jegyzeteltem meg, hogy ne törjem meg az írások ívét és lendületét, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a legjobb szándékú cikkekben is előfordul pontatlanság vagy tévedés, a közölt „helyszíni” értesülések egy része megalapozatlan, illetve nyilvánvaló túlzás. Hiszen ne feledjük, a nyugatról – leggyakrabban Bécsen keresztül vagy egyenesen az osztrák fővárosból – érkezett tudósítók közül kevesen ismerték a „terepet”, a magyar nyelvről nem is beszélve, és túlnyomó többségük kénytelen volt – alkalmasint bizonytalan – szóbeli elbeszélésekre és saját, nemegyszer felszínes tapasztalataira hagyatkozni; ráadásul gyorsan változott a helyzet Magyarországon. (A kifejezetten szenzációhajhász nyugati írásokat eleve kihagytam.) S akkor még nem is tettem említést a – lengyel kivételével – eleve tendenciózus kommunista sajtó cikkeiről. Mindössze a magyar személyek, helységek, utcák vagy szervezetek, pártok rosszul leírt neveit, valamint a magyar nyelvű sajtó egyértelmű helyesírási hibáit javítottam, a tartalmat befolyásoló érdemi javításokat, kiegészítéseket nem tettem.
Egy-egy kiküldött tudósítónak több jelentése is szerepel, ezáltal alaposabban szemügyre vehetjük magyarországi tevékenységüket. Ugyancsak az érdekesség kedvéért számos olyan cikket is közlök, amelyek a magyar forradalom egy harmadik országra gyakorolt hatását elemzik – ide tartoznak például az amerikai sajtó írásai Ausztriáról, Jugoszláviáról, Romániáról és az ottani magyar kisebbségről, vagy a Német Demokratikus Köztársaságról, Nyugat-Németországról, és így tovább.
A könyv közel kétéves áldozatos csapatmunka eredménye. Ehelyütt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik – anyaggyűjtőként, fordítóként, gépelőként, nyelvi szerkesztőként, korrektorként, a mű kinézetének megtervezőjeként – hozzájárultak a jelen kötet megszületéséhez.
Az 1956-os Intézet ezzel az úttörő jellegű kiadvánnyal is méltó módon kíván megemlékezni a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról.
1956-os Intézet, 2006.
Írta: Tischler János