Budapest 1956 – a forradalom

1956 őszén Budapestre figyelt a világ. A magyar forradalom, a magyar nép felkelése a szovjet típusú rendszer ellen világszerte meglepetést és reményt keltett. Reményt, hogy az emberi méltóság forradalmának esélye van egy óriási elnyomó hatalom erejével szemben is. A felkelés elbukott, de erkölcsi példázatát megőrizte az emlékezet.

Erich Lessing fotóriporter, a párizsi Magnum nemzetközi fotóügynökség fotóriportereként 1956-ban három alkalommal is járt Magyarországon. A kelet-európai országok helyzetének kiváló ismerőjeként különös érzékenységgel mutatta be a szovjet érdekszférába került régiók életének lehangoló valóságát. Már a forradalmat megelőző időszakban, május-júniusban hosszabb időt töltött Budapesten és vidéki riportutakon, többek között üzemeket, termelőszövetkezeteket keresett fel. Így felvételei kerek, egész történetet alkotnak erről az évről. Képein látható a forradalom előtti, csak látszatra békés Magyarország, a magyar társadalom a győzelemnek hitt pillanatban, majd a vereség után túlélésre készülő város és lakói. 1956 őszének fényei, de árnyékai is. A forradalom napjaiban ott volt a Corvin közben, a Nagykörúton és drámai képeket készített a Köztársaság téri eseményekről is. Lessing tablója 1956 budapesti őszéről egyedülálló, teljes ívet kirajzoló, látható történet.

Erich Lessing neve – mára – összekapcsolódott az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal. A forradalom napjaiban rengeteg fotó készült, és járta be a világsajtót, köztük több mint tucatnyi külföldi fotóriporter tudósított az 56-os eseményekről, de talán egyiküknek sem sikerült annyira a vasfüggöny mögötti országok helyzetét, társadalmi mozgásait, változásait megértő-megérző, az eseményeket belülről láttató képeket készítene, mint neki.

Az 1956-os Intézet által kiadott monumentális kötetben a képek néhány visszaemlékezéssel egészülnek ki, így Nicolas Bauquet fotós, Fejtő Ferenc és Konrád György 56-os emlékei kaptak szavakat.

„Erich Lessing: Visszaemlékezés 1956-ra
Fotóriporterként ismernek, de valójában „zóon politikon”, azaz politikus lény, politikai közösséghez tartozó lény vagyok. Mindig érdekelt a politika, az egyes ember és a politika, illetve az egyes ember és a „hatalom” közötti viszony, valamint a játszmájuk eredménye. Milyen mértékben hat a „hatalom” a lakosságra, s milyen mértékben gyakorol hatást a lakosság – egészen ritka világtörténelmi pillanatokban – a hatalomra, s hogyan buktathatja meg a hatalmat? A háború utáni időszakban, a hidegháború alatt, a Sztálin halálát követő periódusban nagyon gyorsan követték egymást a politikai történések. Sztálin halála és a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után a nemzetközi enyhülés rövid időszaka köszöntött be, amely Hruscsov hatalomátvételétől Malenkov és Bulganyin eltávolításán át Hruscsov hatalomtól való megfosztásáig tartott. A legutóbbi franciaországi kiállításaim óta a hidegháború fotográfusának neveznek. Bizonyos vonatkozásban ez igaz is: személyes politikai érdeklődésem középpontjában mindig Európa kommunista országai álltak...”

1956-os Intézet, 2006.