Boszorkányok, gyógyítók és a Gyűdi Szűz Mária

Egy 18. századi magyarországi Mária-kegyhely, a Dunántúl déli részén fekvő Gyűd vonzáskörzetében mutatja be a szerző az orvoslás egymás mellett élő rendszereit. A betegséghez és a gyógyuláshoz kapcsolódó tapasztalatokat a gyógyítás szereplőinek nézőpontjából, a betegségtörténetek alapján írja le. Módszertani újításként a boszorkányperek tanúvallomásait és a máriagyűdi kegyhely nemrég feltárt kéziratos csodagyűjteményeit állítja párhuzamba. A betegek és a gyógyítók tapasztalatait beilleszti a 18. századi közgyógyítás tágabb kontextusába, és ehhez a tanult orvoslás dokumentumait hívja segítségül, például egészségügyi rendelkezéseket, orvosló könyveket, receptgyűjteményeket, céhszabályzatokat, a városi és vármegyei orvosok, hagyatékát.

A kötet ilyenformán összefoglalja a gyógyításra vonatkozó ismereteket az egészségügy 18. századi intézményesülését jórészt megelőző időszakból. Feltárja ezen ismeretek lehetséges forrásait, osztályozza a tüneteket és a betegségeket, kitér a betegségek magyarázataira és azok változatos gyógymódjaira. Számba veszi a betegséghez kapcsolódó tapasztalatokat, az arról alkotott értelmezéseket, a válságkezelés stratégiáit. Kiemelt szerephez jutnak benne a gyógyítók, mint az egészségügy korabeli piacának kulcsfigurái: az a csaknem száz javas, tudós, bába, felcser, fürdős, borbély, gyógyszerész, katonaorvos és orvosdoktor, akiket név szerint is megőriztek a boszorkányperek, csodajegyzékek és egyéb források.

A kötet hasznos ismeretekkel szolgálhat mind az orvostudomány, mind a humaniórák művelőinek, s – a szerző szándéka szerint – tanulságos olvasmány lehet a korszak életmódja, mentalitása iránt érdeklődő olvasó számára is.

Balassi Kiadó, 2020.

Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 11.

Írta: Kis-Halas Judit