Bersek

Egészen fiatal pályakezdő voltam, amikor először felmerült annak a lehetősége, hogy a gerecsei Bersek-hegy kréta ammoniteszeivel foglalkozzam. Az ötlet a Földtani Intézet vezető geológusainak egyikétől, Császár Gézától (1943–2021) származott, aki a magyar geológia sok tekintetben mindenható professzorának, Fülöp Józsefnek (1927–1994) közvetlen munkatársa volt. Géza, aki közismerten a szakmának élt, és lelkén viselte minden középhegységi lelőhely és gyűjtemény sorsát, biztatott, keressem fel Fülöpöt, hátha megengedi majd, hogy dolgozzak a féltve őrzött Bersek-hegyi kréta ammonitesz gyűjteményén, amelyet egyébként a szobájában tartott. Majd én beszélek vele előtte – bátorított. A professzort fel is kerestem, de a dologból akkor nem lett semmi. A berseki faunát Fülöp az 1960-as évek első éveiben gyűjtette be – én akkor még iskolába sem jártam. Köztudott volt, hogy a négy nagy tölgyfaszekrényt kitevő Bersek-hegyi kövületeket maga szerette volna tudományosan feldolgozni. Erre azonban soha nem tudott időt szakítani az életében mindvégig magas hivatalokat betöltő elfoglalt ember. Fülöp József 1994-ben bekövetkezett halála után Császár Géza ismét megbiztatott: Adj be egy pályázatot az Országos Kutatási Alaphoz, és tedd világossá, hogy a „Fülöp-féle ammonitesz-gyűjteménnyel” kívánsz foglalkozni! – mondta. A támogatást elnyertem s végül hozzám került a négy, kövületekkel teli tölgyfaszekrény. Több mint 11 000 kréta ammonitesz és további közel ezer más ősmaradvány. Így, a közpénzen gyűjtött leletek, végre közgyűjteménybe, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárába kerültek. Azonban az eredeti gyűjtési jegyzőkönyvek nem voltak sehol… Nem lehetett tudni, mit honnan gyűjtöttek, mi volt alul, mi volt felül. A dokumentáció nélkül az anyag tudományos feldolgozása reménytelennek tűnt...

A sok ezer ammonitesz feldolgozása kezdetben valóban lehetetlen küldetésnek bizonyult. A meghatározatlan példányok alatt lévő etikettcédulákon csak a gyűjtő neve szerepelt és egy rétegszám. De az egymásra következő rétegszámok szerint a maradványok – már amennyire meg tudtam ítélni –, sem nem fiatalodtak, sem nem öregedtek. Türelmes munkával azonban meg lehetett fejteni, hogy hozzávetőlegesen milyen rendszer szerint gyűjtöttek, hogyan miként számozták az egymáshoz közeli szelvények rétegeit. E munkában felbecsülhetetlen segítséget és megerősítést jelentettek a tatai természetvédelmi terület és geológiai bemutatóhely – jelenleg: ELTE Tatai Geológus Kert – egykori telephelyvezetőjétől, a hajdani gyűjtést a helyszínen irányító és abban részt vevő Steiner Tibortól (1940–2021) kapott információk. Így történt, hogy a régen volt gyűjtés körülményei körül máig fennálló kisebb bizonytalanságok ellenére a berseki ősmaradványok tudományos feldolgozása végül megkezdődhetett. A rétegsort azonban nem csak a paleontológusok vizsgálták. Az ősmaradványok segítségével immár jól korolt, a kora kréta tekintélyes részét képviselő vastag Bersek-hegyi szelvényben az üledékképződéssel foglalkozó szedimentológusok, a geokémikusok és a hegység szerkezetalakulását kutató tektonikusok is számos mérést és megfigyelést végeztek. Az ezekkel kapcsolatos eredményeket önálló publikációk ismertetik. Jelen kötet e korábbi eredmények – szándékom szerint népszerű formában megírt – összefoglalását nyújtja.

Főzy István

SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, 2023.

GeoLitera–sorozat

Írta: Főzy István

Sorozatszerkesztő: Pál-Molnár Elemér

Főzy István további könyvei:

A Dunántúli-középhegység oxfordi-barremi (felső-jura–alsó-kréta) rétegsora: cephalopoda-fauna, biosztratigráfia, őskörnyezet és medencefejlődés

Fauna, biostratigraphy, facies and paleontologic evolution of the late Jurassic-Early Cretaceous formations int he Bakony Mountains (Transdanubian Range, Hungary)

Kapcsolódó témakör:

Paleontológia