Bárányfelhők

„Hozzáértők szokták elemezni, boncolgatva bizonygatni, hogy egy vers, rajz, festmény, bármi, amit alkotásnak, vagy éppen műalkotásnak nevezünk, az mitől szép, jó vagy éppen zseniális, esetleg csapnivaló. Magamat ilyesmire alkalmatlannak tartom. Nem tudom megmondani, hogy Bartos Erika az olvasni se tudó óvodásoknak ajánlott (valójában az édesanyáknak vagy éppen a fölolvasni inkább ráérő nagyiknak, dédiknek szánt) versei mitől olyan talpraesettek, megtanulásra ingerlők. Tessék végig futni a rajzos tartalomjegyzék csupa egyszavas címein! Villamosra, trolibuszra, még utcaseprő autóra is kapaszkodhatsz, ha belefáradnál a szemlélődésbe. Hernyó, Csacsi, Tücsök, Szarvasbogár… Mi mindent összehordott a Bárányfelhők alá a szerző, a nem mindennapi képességgel, képességekkel megáldott Édesanya. Talán még zenét is tudna kottázni a versek fölé.” (Kányádi Sándor)