Az utolsó nomád

„Édesapám azt szokta mondani, hogy nem tudja milyen cigánynak lenni, aki még nem volt az. Ő az utolsó nomád. Büszke vagyok arra, hogy ő az én apám. Az ősei, akik egyúttal az én őseim is voltak még vándorcigányként éltek, életformájuk tehát a vándorlás volt hosszú évszázadokon keresztül. Vándoroltak menekültek, mert üldözöttek voltak. Lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert szükségük volt a szabadságra, mert szabadnak születtek. Visszatérve édesapámhoz, ő talán az utolsó nomád, „civilizált nomád”. Egy küzdelmes életút, sokat megélt, átszenvedett sors áll mögötte. Sok titok tudója. Számtalan mese, monda, a mindennapokban megszenvedett történet tulajdonosa. Kifogyhatatlan ősi legendárium, amit számon tart az emlékezet, s amiről mindig mesél. Megosztja azokkal, akik erre kíváncsiak. Ez a könyv is erről szól, közel 40 éves írói-közéleti pályafutása során sokan, sokszor faggatták a cigányok múltjáról, a jelen küzdelmeiről, a jövő álmairól. Ezekből az írásokból, interjúkból, emlékezésekből válogattam egy kötetre valót.

(ifj. Rostás-Farkas György)