Az erdei- és feketefenyő gombabetegségei

A könyv nemcsak az erdőt szakértelemmel óvó, gondozó erdészeknek, erdőtulajdonosoknak, hanem a természetet járó turistáknak is hasznos segítőtársa lehet. Fotóanyaga és tömör fogalmazása a gyors terepmeghatározásra is kiválóan alkalmas.

Magyarországon jelenleg a faállománnyal borított erdőterületeken belül az erdei- és feketefenyő részaránya 13,3%, ami összesen 216.909 hektár erdőt jelent. E fenyvesek javát a második világháborút követően telepítették, az úgynevezett „fenyvesítési program” keretében. Elsősorban olyan területekre ültettek erdei- és feketefenyőt, amelyek mezőgazdasági hasznosítása gazdaságtalan volt, vagy más fafaj számára a termőhely alkalmatlannak tűnt.

A korábbi nagyarányú fenyvesítési program eredményeként, jelenleg nagy területeket foglalnak el az egybefüggő, közel egykorú fenyőállományok. A nagy kiterjedésű monokultúrák és a környezeti tényezők szélsőségei, együttesen teremtik meg a különféle betegségek kialakulásának, és széles körben való elterjedésének lehetőségét. Így történt ez a hazai fenyőállományok esetében is. A ’80-as évek közepétől egyre gyakrabban és egyre nagyobb területen jelentkeztek az erdei- és feketefenyvesekben különböző mértékű pusztulások. Az epidémiák többségét különféle gombafajok megjelenése és széles körű elterjedése idézte elő.

Agroinform Kiadó, 2001.

Az Agroinform Kiadó és az Erdészeti Tudományos Intézet közös kiadása

Írta: Dr. Koltay András

Lektor: Pagony Hubert

Kapcsolódó témakör:

Erdőgazdálkodás

Mikológia