Leírás
„Eljött az idő, hogy a kórlélektan ízig-vérig pszichoanalitikus sémája mentén kezdjünk el dolgozni.” A magyar származású híres amerikai kiképző analitikus John E. Gedo e szavakkal indítja útnak tanulmányát, amely méltó arra, hogy különleges helyet vívjon ki magának a pszichoanalitikus irodalomban. Amit Gedo nyújt Az elme útvesztőiben, nem kevesebb, mint az első kísérlet arra, hogy kizárólag a pszichoanalitikus alapelvekre és adatokra támaszkodva rajzoljon térképet a megzavart lelki működésekről. Ez a séma abban a felvetésében gyökerezik, hogy a nem organikus zavarok az alkalmazkodás mélylélektanilag magyarázható torzulásai. Ezt szem előtt tartva Gedo a működésbeli zavar két terjedelmes csoportját különíti el: az apraxiák kategóriájába azok a kudarcok tartoznak, amelyeket az egyén az alkalmazkodást szolgáló alapvető lelki készségek elsajátításában szenved el; a működési zavarok további nagy kategóriáját a Freud óta ismert „kényszerű ismétlés” körébe tartozó jelenségek képezik. Gedo mindkét kategóriában kimutatja, hogy az elmeműködés viszontagságai úgy értelmezhetők, mint a működés aránylag ősi módjaiba való visszacsúszás, és a felnőtt működés elvárható módozatainak átmeneti feladása.
Abból, ahogy Gedo felfogja: hogyan s miért keletkezik a lélek zűrzavara, egyenesen következik, hogy a pszichoanalitikus kórismét csakis azon alakzatokra lehet alapozni, melyekkel a kezelésben találkozunk. Ezek pontosan rámutatnak a hibás alkalmazkodás ismétlődő mintáira és az alapvető lélektani készségek megtanulásának kudarcaira. Gedo szerint itt a három fő pszichobiológiai alapkészség (a feszültségszabályozás képessége, összefüggő cselekvési program szervezése és az illúziókról való lemondás) hibái összekapcsolódnak az észlelés, megismerés, érzelemvilág és kommunikációs ügyesség fejlődési zavaraival.
E gondosan szerkesztett, világosan megírt és esettanulmányokkal gazdagon telehímzett könyv nem csupán gondolatokkal teli termése egy kiemelkedő klinikus három évtizednyi tapasztalatának, hanem az első pszichoanalitikus könyv is Otto Fenichel 1945-ben született mesterműve, A neurózis pszichoanalitikus elmélete óta, amely a figyelem középpontjába azt a kérdést állítja: hogyan alkossuk meg a kórlélektan fogalmi szerkezetét.
Animula Kiadó, 2009.
Írta: John E. Gedo
Fordította: Balázs-Piri Tamás
Paraméterek
Szerző | Gedo, John E. |
Cím | Az elme útvesztői |
Alcím | A kórlélektan pszichoanalitikus modelljei |
Kiadó | Animula Kiadó |
Kiadás éve | 2009 |
Terjedelem | 184 oldal |
Formátum | A/5, ragasztókötött |
ISBN | 963 9751 28 6 |
Tartalom
Bevezetés
1. fejezet. Nozológia és a pszichoanalízis terápiás céljai
2. fejezet. Mazochizmus és az ismétlési kényszer
3. fejezet. Epigenezis, regresszív felbomlás és visszafordíthatóság
4. fejezet. A fejlődés elakadása és az integrált működés határai
5. fejezet. Az önszerveződés megszakadása mint képtelenség az ismétlésre
6. fejezet. Regresszió, a pszichoszomatikus gát és a szimbolizáció képessége
7. fejezet. Ismételt színrevitel mint szimbólumképzés és öngyógyítás
8. fejezet. Átmeneti kapcsolatok, alkalmazkodási készségek és önállóság a viselkedés szabályozásában
9. fejezet. Karakter, diádikus színrevitel és a szimbiózis igénye
10. fejezet. Áttételi neurózis, archaikus áttétel és ismétlési kényszer
11. fejezet. A megoldhatatlan karakterkórtan mint az ismétlés és az apraxia konvergenciája
12. fejezet. Apraxia és tanulási képtelenség: visszatérés a korábbi munkákhoz
13. fejezet. Az érintkezés zavarai: nyelv, érzelmek és vegetatív jelek
14. fejezet. Gondolkodászavarok: mágia és kényszerképzetek
15. fejezet. A szexualitás talánya
Epilógus. A pszichoanalízis művészete mint a tanítás technológiája
Irodalom
Névmutató
Tárgymutató
Függelék: a hierarchikus modell rövid bemutatása