Leírás
Magyarországon a rendszerváltás kezdete óta jelentős lépesek történtek a tehetséggondozás fejlődésében. Elsőként az iskolák jöttek lendületbe, s egyre több programot indítottak a tehetségígéretek kibontakoztatásához. Majd a pedagógusok részéről megfogalmazódott az igény a tudományosabb alapozottságú gyakorlati munka iránt, így egyre többen kértek segítséget azoktól a szakemberektől, akik kutatásainak középpontjában ez a témakör állt, s el is indultak a továbbképzési programok egyrészt tanfolyamok formájában, másrészt „tehetségfejlesztő szakértő” és tehetség-témakörű „pedagógus szakvizsga-program” indult a felsőoktatási intézményekben a kilencvenes évek második felében. Azt követően a 2008-ban az Országgyűlés által ötpárti konszenzussal elfogadott Nemzeti Tehetség Program adott újabb lendületet a fejlődésnek, s ebben nagyon fontos új elem volt, hogy nem kevés anyagi támogatást is nyújtottak az NTP keretében új gyakorlati tehetségfejlesztő programok indításához, a meglevők továbbfejlesztéséhez nemzeti szellemben: a határon túli magyarlakta régióknak is részesülhetnek ebből a támogatásból. Ugyancsak jelentős előrelépést eredményezett az uniós támogatások megjelenése a TÁMOP-os pályázatok keretében, s ezek közül is kiemelkedő szakmai értéket képviselt a MATEHETSZ szakembergárdája által 2009 és 2015 között megvalósított Magyar Géniusz Program és Tehetséghidak Program. Mind az NTP-s, mind a TÁMOP-os keretekben jelentősen gazdagodtak a tehetséggondozást módszertanilag alapozó képzések, sok új kiadvány jelent meg a gyakorlati fejlesztő munkát segítendő, létrejött a Tehetségpontok Hálózata – erősítendő a tehetséggondozásban élenjáró műhelyek kapcsolatrendszerét, a jó gyakorlatok elterjedését, s mindezek eredményeként egyre több tudományos alapozottságú gyakorlati program indult el a tehetségígéretek megkeresése és hatékony kibontakoztatása céljából. Alig van olyan területe a hazai tehetséggondozásnak, amelyen ne történt volna érdemi előrelépés az elmúlt két és fél évtizedben, de ezen problémák között kell említeni a rendszerszerű egyéni tehetségfejlesztő programok széleskörű elterjedésének hiányát. Természetesen az iskolákban és más szervezetekben gazdag gyakorlati repertoárral felvértezve dolgoztak a szakemberek a tehetségesnek látszó gyerekek, fiatalok egyéni értékeinek kibontakoztatásán, de a sport és művészetek tehetségterületét leszámítva, ezekben kevés helyen volt fellelhető a rendszerszerű tervezés és megvalósítás. Ugyanakkor, ha szétnézünk a világban, a tehetséggondozó nagyhatalmak mindegyikének a gyakorlatában az individualizált fejlesztés áll a középpontban – erről részletesen az 1.2. fejezet szól. E területen van a legtöbb pótolnivalónk a tehetséggondozás gyakorlatában, ezért is készült el ez a kézikönyv, segítendő mindazokat, akik az eddigieknél szisztematikusabban kívánják az egyéni tehetséggondozó programokat kidolgozni és megvalósítani. A könyv öt fejezetében ad kapaszkodókat a gyakorlati szakembereknek az előbb említett cél eléréséhez. Az első fejezetben visszatekintünk a magyarországi előzményekre, hiszen a gondolat itthon sem új: a hazai kutatók már a nyolcvanas években megfogalmazták az individualizált fejlesztés elengedhetetlen voltát, természetesen nemcsak a tehetségígéretek, hanem minden gyerek, fiatal számára. Ugyanebben a fejezetben kitekintünk a világ tehetséggondozó gyakorlatába, bizonyítva, hogy igazi sikereket ezen elv érvényesítése nélkül nem lehet elérni, majd érvként hozzuk a tehetségígéretek tulajdonságait a rendszerszerű egyéni fejlesztés elengedhetetlen voltához, s végül megvizsgálunk néhány tehetségfejlesztő modellt, amelyek kapaszkodókat adnak ezen feladat gyakorlati megvalósításához. A második fejezetben a tehetségkeresés és -azonosítás azon gyakorlati módszereit tekintjük át, amelyek segítik megtalálni a tehetségígéreteket, s e módszerekből közel húszat a fejezet mellékletében közre is adunk, hangsúlyozandó, hogy ezek mindegyikét lehet használni pedagógus-szakképzettséggel. A harmadik fejezetben tartalmi kapaszkodókat adunk az egyéni tehetségfejlesztő programok kidolgozásához, ezek figyelembe vétele a tervezésnél elengedhetetlen a komplex fejlesztés szempontjának érvényesítéséhez. A negyedik fejezetben azokat a pszichológiai és pedagógiai eszközöket mutatjuk be, amelyek segítségül hívhatók a megtervezett rövidebb és hosszabb távú egyéni fejlesztő programok megvalósításához. Végezetül az ötödik fejezetben a tervezés főbb lépéseit mutatjuk be, hangsúlyozva, hogy nincs általános recept az egyéni fejlesztő programok elkészítéséhez, ezt a munkát minden intézménynek és más szervezetnek az ottani gyerekekhez, fiatalokhoz és saját lehetőségeikhez igazítva kell elvégeznie. Természetesen a kis lépések jelentőségére is felhívjuk a figyelmet: a végcél az, hogy minden ilyen egyéni fejlesztő program rendszerszerű szemlélettel készüljön, de ezt csak jól átgondolt építkezéssel, gyakran nem is gyors lépésekkel lehet elérni. Nem az a lényeg, hogy minél több ilyen terv készüljön, hanem az, hogy ezek megvalósíthatóak legyenek! Legvégül ebben a fejezetben áttekintjük az egyéni fejlesztő program megvalósításában közreműködő szakemberek és szülők szerepét, hangsúlyozva, hogy sikert csak a folyamatos együttműködésük hozhat.
Írta: Balogh László
Lektor: Tóth László
Paraméterek
| Szerző | Balogh László |
| Cím | Az egyéni tehetségfejlesztő programok alapjai |
| Alcím | Kézikönyv az egyéni tehetségfejlesztő programok kidolgozásához és megvalósításához |
| Kiadó | Didakt Kiadó |
| Kiadás éve | 2016 |
| Terjedelem | 304 oldal |
| Formátum | B/5, ragasztókötött |
| ISBN | 978 615 5212 39 0 |
Tartalom
Bevezetés
1. Az individualizáció szerepe a tehetségfejlesztésben: pszichológiai és pedagógiai aspektusok
1.1. Hazai előzmények, jelenlegi helyzet
1.2. Nemzetközi kitekintés
1.3. A tehetségesek jellemzői mint az egyéni fejlesztő programok szükségességének bizonyítékai
1.3.1. Herskovits Mária tulajdonságrendszere
1.3.2. Dabrowski „túlingerlékenységi” (érzékenységi) elmélete
1.3.3. A tehetséges tanulók tulajdonságai VanTassel-Baska kutatásai alapján
1.3.4. A tehetséges gyerekek tulajdonságaiból fakadó igények tevékenységükben és a javasolt fejlesztő módszerek, eszközök
1.4. Rendszerszemlélet az egyéni tehetségfejlesztő programok alkalmazásában
1.4.1. Tehetségmodellek mint keretek az egyéni tehetségfejlesztő programok jelentőségének értelmezéséhez
1.4.1.1. Ziegler akciotóp modellje
1.4.1.2. Heller hatékonytanítási környezet modellje
1.4.1.3. A Betts-féle Autonóm Tanuló Modell
1.4.1.4. Az „expertise” (,‚szakértelem”) modell
1.4.2. A tehetséggondozás teljes eszközrendszerének alkalmazása – a sikeres fejlesztő munka feltétele
1.4.2.1. Silverman rendszere a tehetségesek fejlesztésében
1.4.2.2. Eyre által ajánlott „Átfogó lépések rendszere” az iskolai tehetséggondozásban
2. A tehetség keresése, azonosítása
2.1. A tehetség-keresés alapelvei
2.2. A tehetségkeresés „fázisai”
2.3. Az azonosítás módszerei
2.3.1. Pedagógusok megfigyelése alapján készített jellemzés a gyerekről, diákról
2.3.2. A diákok jellemzőinek felderítése kérdőíves módszerekkel
2.3.3. Szülői jellemzés
2.3.4. Tesztek
2.4. Összegzés: az azonosítás funkciója
Mellékletek a 2. fejezethez (19)
3. Az egyéni tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
3.1. A tehetséges gyerek erős oldalának fejlesztése
3.2. A tehetséges gyerek gyenge oldalának fejlesztése
3.2.1. A tehetséges fiatal motivációjának jellemzői, a motiválatlanság okai, a fejlesztés lehetőségei
3.2.2. Újabb lehetséges gyenge oldal a tehetségeseknél: a hatékony információfeldolgozási stratégiák hiánya
3.2.3. A kreativitás fejletlensége mint a tehetségesek lehetséges gyenge oldala
3.2.4. A tehetségesek személyiségének fejletlenségéből fakadó problémák
3.3. Az iskolai légkör, a tehetséges gyerek társas kapcsolatainak lehetséges problémái, a fejlesztés útjai
3.4. Lazító programok
4. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök az egyéni tehetségfejlesztő programok megvalósításához
4.1. Gazdagítás, dúsítás
4.1.1. Gazdagítási modellek
4.1.2. A gazdagítás speciális gyakorlati fogásai az oktatásban
4.2. Gyorsítás
4.2.1. Kutatási érvek a gyorsítás mellett
4.2.2. Irányelvek a gyorsítás alkalmazásához
4.3. Differenciált fejlesztés a tehetséggondozásban
4.3.1. A differenciálás funkciói
4.3.2. A differenciálás alapjai a tanulói személyiségben
4.3,3. A differenciálás alkalmazásának és hasznosságának megkérdőjelezése: kiválóság szemben az egyenlőséggel
4.3.4. Tehetségesek tanítása integrált osztályban
4.3.5. Integráció és differenciálás egyszerre a tehetséggondozásban – kooperatív tanulás
4.3.6. A képesség szerinti csoportosítás szükségessége és formái
4.3.7. A differenciálás általános eszközrendszere
4.3.8. Összegzés: változatosság a differenciálás szervezeti kereteiben, integráció és differenciálás egyszerre
4.4. A pedagógus, pszichológus tanácsadása, módszertani segítségnyújtása a tehetségfejlesztő munkában
5. Az egyéni programtervek készítése és a „szereplők” együttműködése a megvalósításban
5.1. Az egyéni fejlesztő programok készítésének legfontosabb alapelvei
5.2. Az egyéni fejlesztő programok készítésének lépései
5.3. Példa az egyéni tehetségfejlesztő programtervre
5.4. A megvalósításban közreműködő szakemberek kiemelt feladatai, folyamatos együttműködésük szükségessége
5.4.1. A pedagógus szerep alapelemei, ehhez kapcsolódó problémák a tehetségfejlesztésben
5.4.2. A tanácsadók szerepe az egyéni tehetségfejlesztő programok megvalósításában
5.4.3. A pszichológusok szerepe a tehetséggondozó programok megvalósításában
5.4.4. A mentorok szerepe az egyéni fejlesztő programok megvalósításában
5.4.5. A szülők szerepe az egyéni fejlesztő programok megvalósításában, pedagógusok és szülők együttműködése
5.4.5.1. A család alapvető funkciói a tehetséggondozásban
5.4.5.2. A pedagógus és szülő együttműködésének tartalmi elemei a tehetséggondozásban
5.4.5.3. A pedagógusok és szülők közötti együttműködés főbb szervezeti keretei
Felhasznált irodalom