Az aspektus a magyar nyelvben
Paraméterek
Sorozat | Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához |
Szerző | Németh Boglárka |
Cím | Az aspektus a magyar nyelvben |
Alcím | Különös tekintettel a statikusságra |
Kiadó | Tinta Könyvkiadó |
Kiadás éve | 2012 |
Terjedelem | 187 oldal |
Formátum | B/5, ragasztókötött |
ISBN | 978 615 5219 27 6 |
Eredeti ár:
2.400 Ft
2.040 Ft
Online kedvezmény:
15%
A monografikus munkában összegzett kutatás két fő elméleti kérdés köré csoportosul. Egyfelől a magyar aspektusrendszer adekvát, több dimenziós modellezését célozza meg, másfelől részletes tárgyalását nyújtja a statikussággal, tehát az állapot aspektussal kapcsolatos problematikus kérdéseknek. |
|
|
Leírás
A monografikus munkában összegzett kutatás két fő elméleti kérdés köré csoportosul. Egyfelől a magyar aspektusrendszer adekvát, több dimenziós modellezését célozza meg, másfelől részletes tárgyalását nyújtja a statikussággal, tehát az állapot aspektussal kapcsolatos problematikus kérdéseknek. A könyv a nyelvtudományon mint diszciplínán belül főként a jelentéselméleti kutatások sorába illeszthető, kapcsolódik ugyanakkor a mondattan, a nyelvfilozófia és a nyelvészeti pragmatika területeihez is. A mű jelentősége, hogy oly módon szolgáltat általános elméleti keretet az aspektussal, eseményszerkezettel és az állapotok nyelvi kódolásával kapcsolatos jelenségek vizsgálatához és megértéséhez, hogy az egyszersmind alkalmazható az olyan, „egzotikus” nyelvek esetében is, mint amilyen a magyar nyelv (a nemzetközi nyelvészeti kutatások szempontjából). A szűk szakmai közösségen kívül a könyv érdekes és megvilágító erejű olvasmány lehet a magyar nyelv eddig feltáratlan kérdései iránt érdeklődő, nyelvészeti tájékozottsággal rendelkező olvasók, pedagógusok számára.
Tinta Könyvkiadó, 2012.
Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 144.
Írta: Németh Boglárka
Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor
Tartalom
Előszó
I. BEVEZETÉS
II. ÁLTALÁNOS ASPEKTOLÓGIAI KERET
1. Elméleti bevezető
1.1. Aspektuselméleti áttekintés
1.1.1. Vendler (1967)
1.1.2. Comrie (1976)
1.1.3. Dahl (1985)
1.1.4. Dowty (1986)
1.1.5. Smith (1991)
1.1.6. Klein (1994)
1.1.7. Tenny (1994)
1.1.8. Michaelis (2002)
1.1.9. Borik-Reinhart (2004)
1.1.10. Verkuyl (2005)
1.1.11. Boland (2006)
1.1.12. Levin-Rappaport (2005), Rappaport (2008)
1.2. Az aspektualitás szintjei, rendszere és jelölése
1.2.1. Aspektuális szintek és kategóriák
1.2.1.1. A szituációs aspektus
1.2.1.2. A nézőponti aspektus
1.2.2. Az aspektus kompozicionalitása és a két szegmens közötti kapcsolat
1.2.2.1. Az ige argumentumainak és adjunktumainak szerepe
1.2.2.2. A nézőponti aspektus szerepe
1.3. Összegzés
2. A magyar aspektusrendszer
2.1. Az aspektus a magyar szakirodalomban
2.1.1. Wacha (1976, 1989, 2001)
2.1.2. Pete (1986, 1994)
2.1.3. Kiefer (1992, 1996, 2006, 2007), Gyuris-Kiefer (2008)
2.1.4. Csirmaz (2006).
2.2. A magyar aspektusrendszer kategóriái
2.2.1. A szituációs aspektus kategóriái
2.2.2. A nézőponti kategóriák és szerepük a szituációs aspektus alakításában
2.2.2.1. A progresszív aspektus
2.2.2.2. Az egzisztenciális aspektus
2.2.2.3. A habituális aspektus
2.2.2.4. A rezultatívum és a kvázi-perfektum
2.3. Összegzés
III. A STATIKUSSÁG A MAGYAR ASPEKTUSRENDSZERBEN
3. Az állapotok kategóriája és a statikusságtesztek
3.1. Az állapotok általános jellemzői
3.1.1. A homogenitás
3.1.2. Az állapotok inherens perszisztenciája
3.1.3. A non-ágentivitás
3.1.4. A statikusság részjegyeinek egymáshoz való viszonya
3.2. Pragmatikai-intervallumszemantikai és jólformáltsági tesztek
3.2.1. A pragmatikai-intervallumszemantikai tesztek
3.2.1.1. Az időszerkezet hézagossága
3.2.1.2. A részintervallum-kritérium
3.2.1.2.1. A gyenge oszthatóság
3.2.1.2.2. Az erős oszthatóság
3.2.1.3. Az eseményszerkezet kumulativitása
3.2.2. A szemantikai-jólformáltsági tesztek
3.2.2.1. A [±Telikus] jegy ellenőrzésére szolgáló szemantikai jólformáltsági tesztek
3.2.2.1.1. A határpontos és határpont nélküli időmódosítókkal való kombináció
3.2.2.1.2. Az egyidejűség/előidejűség kifejezésének ellenőrzése
3.2.2.2. A [±Dinamikus] jegy ellenőrzésére szolgáló tesztek
3.2.2.2.1. A progresszivitással való kombináció
3.2.2.2.2. Az ágentivitástesztek
3.2.2.2.2.1. A felszólító móddal való kombináció
3.2.2.2.2.2. A (rá)kényszerít, meggyőz és rávesz típusú igékkel való kombináció
3.2.2.2.2.3. A szándékosan és óvatosan/gondosan módhatározókkal való kombináció
3.2.2.2.3. Az egyszerű jelen idejű alak aktuális vagy frekventatív értelmezése
3.2.2.2.4. Az aspektuális igékkel való kombináció
3.2.2.2.5. A dinamikusságot implikáló módhatározókkal való kombináció
3.2.2.2.5.1. A sebességet kifejező adverbiumokkal való kombináció
3.2.2.2.5.2. Az eseményszerűség kibontakozásának módját jelölő egyéb adverbiumokkal való kombináció
3.2.2.2.6. Az adverbiális kvantifikáció
3.2.2.2.7. Az ez történt típusú kifejezésekkel való kombináció
3.3. Alternatív állapotértelmezések
3.4. A statikusság meghatározása és tesztelése
3.5. Összegzés
4. A rezultatívum mint kompozicionálisan kódolt (származtatott) állapot
4.1. A predikatív határozói igeneves szerkezetek a szakirodalomban
4.1.1. Leíró megközelítések
4.1.2. Elméleti megközelítések
4.1.2.1. A szerkezettípus mint passzívum
4.1.2.1.1. Alberti (1996, 1997, 1998)
4.1.2.1.2. Laczkó (1995, 2000, 2005)
4.1.2.1.3. Márkus (2008)
4.1.2.2. Érvek a passzívumként való elemzés ellen
4.1.2.2.1. Tóth (2000)
4.1.2.2.2. Bartos (2008)
4.2. A szerkezettípus a magyar aspektusrendszerben
4.2.1. A nézőponti aspektus szintje: a magyar rezultatív szerkezettípusok mint (pre)aspektuális kategóriák
4.2.1.1. A szerkezettípus kategorizálása
4.2.1.2. Két probléma: a korlátozott produktivitás és a patienspreferáló funkcióelosztás
4.2.1.2.1. A korlátozott produktivitás mint a rezultatív szemlélet velejárója
4.2.1.2.1.1. A rezultatívum produktivitása
4.2.1.2.1.2. A kvázi-perfektum produktivitása
4.2.1.2.2. A patienspreferáló funkcióelosztás mint a rezultativitás gyakori velejárója
4.2.2. A rezultatív szerkezettípusok a szituációs aspektus szegmensében
4.2.2.1. A rezultatívum mint aspektuális Operátor
4.2.2.2. Akvázi-perfektum mint aspektuális Operátor
4.3. Összegzés
IV. ÖSSZEGZÉS
Hivatkozások