Az analitikus csoportterápia művészete és gyakorlata

Eredetileg a könyvnek a Klinikai megfigyelések munkacímet adtam. Ez az írás során módosult és elnyerte mai, végleges formáját: Az analitikus csoportterápia művészete és gyakorlata. Mindazonáltal célom továbbra is az maradt, hogy bemutassam a csoportterápia vezetésére vonatkozó stílusomat, technikámat és tapasztalatomat. Hosszú utat jártam be, míg eljutottam a csoportterápiáig. Orvosként kezdtem a karrierem 1929-ben, és azonnal elkezdtem specializálódni mint pszichiáter. Hét évvel később befejeztem a pszichoanalitikus képzésemet Németországban, ahol az apám, nagyapám és a dédapám orvosként dolgozott. Az Egyesült Államok hadseregében eltöltött éveim alatt terápiás tevékenységemet a pszichiátriáról és pszichoanalízisről átváltottam a sok beteget kezelni képes csoportmunkára. A háború után érdeklődni kezdtem a család mint terápiás fókusz iránt. A család egyaránt lehet a növekedés és érés, az egészség bölcsője, ugyanakkor a betegség melegágya is. Ebből az érdeklődési körből szinte észrevétlenül fejlődött ki az analitikus szemléletű csoportterápiás munkám. A lassú átmenet ezen évei alatt sok időt szenteltem annak, hogy kiképző analitikusként dolgozzak, és ez a munka a szakmai csoportok felépítésének, folyamatának és dinamikájának tanulmányozásává vált. Könyvemben megpróbálom bemutatni, hogyan végzek analitikus csoportterápiát, hogyan bővítettem az ismereteimet, továbbá, hogy mit jelent ez a folyamat a pácienseimnek és nekem. Azt, hogy mit értek „analitikus csoportterápia” alatt, az Alapvető fogalmak c. fejezetben olvasható. Nagy hatással volt rám Sigmund Freud, majd később Theodor Reik munkássága. Az ő megközelítésének középpontjában az ún. „hallás a harmadik füllel” koncepciója áll: az intuíció, megérzés kiemelése a pszichológiai megértés folyamatában. Az intuícióban nincs semmi misztikus; ez a másik személy tudattalanjának tudatelőttes észlelése, szubliminális közvetítéssel. Az analitikus így használja a tudattalanját. A megértés a célzásoknál, a nyomoknál és a sejtéseknél kezdődik. Új felismerésekhez vezet, és a tudatalatti mélyebb megértését eredményezi. Nem kell ehhez más, csupán nyitott attitűd, őszinteség és válaszkészség. „A harmadik füllel megérzetteket újból meg kell hallgatni és vizsgálni az értelem vezérlőtermében” (Reik, 1948). Kételyeim vannak a technika nyelvével kapcsolatban. Folyékonyan beszélni a terminológia nyelvét nem jelenti azt, hogy az illető érti a tudatalatti jelentését. Csak akkor tud a terapeuta kiváló lenni, ha szabadon kommunikál és őszintén, spontán módon reagál. Természetemből, valamint képzésemből fakadóan vagyok terapeuta és nem vagyok elméleti szakember. Az egész könyvben klinikai irányultságom dominál, még az I. részben is, ami szükségszerűen az alapfogalmakkal és elméletekkel foglalkozik. Áttérésem a standard pszichoanalízisről a családterápiára, majd a pszichoanalitikus csoportterápiára fokozatos és magától értetődő volt – terápiás növekedésem logikus következménye. Egy fiatal, analitikusan művelt pszichiáter-csoporttal kezdtem dolgozni; ezután felkértek, hogy a pszichiátriai intézmény egész orvosi személyzetének tartsak csoportterápiát. Ezt akut pszichotikus betegekkel végzett csoportos munka követte. Időközben a magánpraxisomban is egyre inkább analitikus csoportokra váltottam át.

Tapasztalatok útján tanultam és az irodalom tanulmányozásával egészítettem ki a megfigyeléseimet; klinikai esetbemutatásaimat szakterületünk veteránjai ellenőrizték. Hatással volt rám S. H. Foulkes, akit sok éven át személyesen ismertem, egészen 1976 júliusában bekövetkezett haláláig. Ő volt a csoportanalízis és az analitikus csoportterápia alapítója. Az áttétellel és az ellenállással kapcsolatos elképzelései, valamint a kisebb, lassan megnyíló analitikus csoportok kezelésére irányuló technikája alapvetően befolyásolt minden csoportanalitikus munkát. Munkatársai, James Anthony és P. DeMaré szintén a csoportelemzés úttörői közé tartoznak. Együtt dolgoztunk Londonban és kapcsolatban álltunk publikációink, levelezéseink, találkozóink és munkánk révén. A könyv megírása lassú folyamat volt és sok évet vett igénybe, eközben kettős bizonytalanság munkált bennem. Mialatt írtam, sok mindent felismertem magamban, ahogy azt alkalmanként a munkám során is teszem (amíg nem terheli a csoportot). Ezt az őszinteséget, amit talán nevezhetek a védjegyemnek, alkalmaztam elképzelt olvasóim felé is. Ezt a könyvet a „családjaimnak”, azaz csoportjaimnak, a kollégáknak és barátoknak írtam, valamint azon olvasóimnak, akik szeretnék tudni, hogyan vezetem a csoportjaimat. A könyv elkészítésével kapcsolatos második, tétovázást keltő ok ugyanolyan személyes volt, mint az első. Olyan érzésem volt, mint amikor valaki hűtlen lenne a saját családjához. A csoportjaim segítségével végül megtaláltam a módját, hogy kifejezzem magam. A terápiás munkáról szólva, a személyes, bensőséges részletek hiányoznak vagy burkoltan jelennek meg; a felismerést lehetővé tevő információkat teljesen kihagytuk. Ettől a szöveg továbbra is hiteles. Bár mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy felismerik saját történetüket, csoportjukat, egy másik csoporttagot vagy egy meghatározott interakciót, ez illúzió. A pszichoterápia kísérlet az egyén vagy egy család kreativitásának felszabadítására. Most már nem a gyógyítás keretrendszerében gondolkodom. Senki sem hagyja el úgy a rendelőmet vagy a csoportot, mint aki mentesült minden kíntól. Inkább egy kicsit nagyobb bátorsággal távozik, személyisége fejlődik, megérti és elfogadja önmagát és másokat. Aki rendelkezik a kellő intelligenciával, bátorsággal és őszinteséggel ahhoz, hogy azzá váljon, akinek lennie kell – vagyis hogy önmaga legyen –, az szabad ember. Senki sem tarthatja betegnek, még akkor sem, ha különbözik másoktól. Szeretném hangsúlyozni, hogy ami következik, ne tekintsék tankönyvnek az analitikus csoportterápiához. Célja, hogy betekintést nyújtson abba, miként végzem a munkámat, és hogy mit tanultam meg általa. A hangsúly a terápia stílusára, kreatív törekvéseire, „művészetére” irányul. A kezelés célja a terápiás munka során a bizalom megtapasztalása, a nyilvános feltárulkozás, az intimitás kialakítása félelem és bűntudat nélkül, a bátor önkifejezés, valamint az őszinte és szabad reagálás másokra. Az intimitás iránti igény elfogadása együtt jár az ellenségesség vagy agresszió kifejezésével és uralásával. A terápiás folyamat dinamikus vagy motivációs jellege a csoportban különbözik az egyéni terápiától. Míg az egyénnek elsősorban a tudattalan tartalmak tudatosításával kell megbirkóznia, a csoport tagjainak az egymással érintkezést kell megtanulniuk. Ez a fő különbség az egyéni és a csoportos munka között. A kezelés célja, hogy az érintett kezdje el megvalósítani önmagát, kezdjen el újra élni, a dolgokat megismerni. A következő oldalakon bemutatom, hogyan lehet mindezt elérni.

A szerző

„Sokáig nem értettem, honnan ez a nagy tisztelet Martin Grotjahn iránt. Ebből a könyvből megértettem. Ez egy nagyon személyes könyv, egy kemény megpróbáltatásoknak kitett embertől. Nem a technikát lehet megtanulni belőle, hanem sokkal többet annál. 1904-ben született Berlinben, már a dédapja is orvos volt. Pszichoanalitikusi képesítését is Berlinben nyerte el. Miután felesége, Erika Grosz magyar zsidó lány volt, menekülniük kellett a hitleri Németországból. 1937-ben jutottak el az Egyesült Államokba, ahol az akkori legkiválóbbak között dolgozott a Menninger Klinikán Chicagóban, majd az amerikai hadseregben szolgált pszichiáterként. A háború után telepedett le Los Angelesben és megszervezte a nyugati part első pszichoanalitikai társaságát (California Institute for Psychoanalysis). Bár akkoriban a hosszú analitikus terápiának nem voltak anyagi korlátai (hiszen a borsos óradíjat komoly arányban állták a biztosítók), Grotjahn korán felismerte, hogy a felfokozott kezelési igény és a terápiás kapacitás közötti ellentmondásra megoldást kínál a csoportos terápia. A hazai viszonyokra gondolva is indulhatunk abból a premisszából, hogy számtalan embernek lenne szüksége hosszú távú megbízható pszichoterápiás segítségre. Ennek itthon az anyagi vonzat szab korlátot, aminek kikerülésére kiváló megoldás lehet a csoportterápia. Grotjahn szemléletében a csoport az alap, amit az egyéni foglalkozások csak kiegészítenek.”

Sorozat a csoportról 4.

Írta: Martin Grotjahn

Fordította: Orosz Lili

Lektor: dr. Bíró Sándor