A zene ajándéka

A könyv bemutatja a szoros összefüggést az átgondolt esztétikai nevelés, valamint a gyermekek érzelmi élete, kommunikációs és tanulási képessége között, tanácsot és praktikus megoldásokat ad arra nézve, hogy a pedagógusok és a szülők hogyan alkalmazzák a pedagógiai elméleteket és a kutatások eredményeit a gyermekek jövője érdekében. A mű a szerző széleskörű ismereteiről tanúskodik mind a pedagógia, mind pedig a zene területén, továbbá a tudomány és a gyakorlat kapcsolata tekintetében. Emellett gazdag tapasztalatokról árulkodik az oktatás és a tanárképzés vonatkozásában. A szövegben egyaránt tetten érhető az átfogó tudományos szemlélet és a gyakorlati alkalmazásra való törekvés szándéka. A tudományosság és a gyakorlati alkalmazás következetes kombinációja olyan erénye a könyvnek, amely minden szinten képes kielégíteni a pedagógusok és a zenetanárok igényeit. Ugyanakkor a szerző személyes állásfoglalása utat nyithat egy termékeny pedagógiai vita kibontakozásához.

Antal-Lundström Ilona gazdag bőrönddel tért haza hosszú Svédország-beli „kiküldetéséről”. Nem csupán az ott 1996-ban közreadott könyvének magyar kiadásra kész kéziratával, de egy tapasztalatrendszerrel, mely a minálunk sok szempontból szerencsésebb nyugat-európai világ művészeti nevelési kultúrájáról szól. Elsősorban ez a kíváncsiság vezetett, amikor fenti címen az IE Vismusik HB kiadásában megjelent új magyar „változatot” kézbe vettem. Sőt kézbe vettem kétszer is. E sorok írásakor, késő ősszel drámai kiállásnak tűnt az, amit koratavaszon még akár közhelyként is olvashattam volna: a multikultúralitásés az esélyegyenlőség értékeinek határozott, kétségbevonhatatlanul erőteljes vállalása éppen a művészeti nevelés kontextusában! A szerző tapasztalatrendszerében, gazdag olvasottságában az Isobel Armstrong nevű szerző „radikális esztétikája” áll a centrális helyen. Mit rejt e kifejezés? A „magas kultúra” mellett a többkánonúságnak, mint realitásnak elfogadását, egyúttal a művészethez vezető úton az esztétikai aktívitások kulcsszerepét. A programok bemutatásában a mi ének-zene tagozatos iskoláink módszertani kultúrája mellett a közösségi iskola, a demokratikus állampolgár nevelésének kultúrája ötvöződik. Az amerikai John Dewey és a magyar Kodály Zoltán! Igy kerek, így szép! Ehhez kapcsolódik megannyi saját fejlesztésű, kipróbálású innováció (pld a VISTA–projekt), mely kimondva-kimondatlanul a Barkóczy-Pléh kutatások igaza mellett tanúskodik: a zenei aktívitások a (megannyi) intelligencia- és kreativitás-fejlesztésére kiválóan, elengedhetetlenül alkalmasak. E tétel bizonyítására alkalmazza a szerző a hatalmas ívű neveléstörténeti-filozófiatörténeti áttekintést, a széles horizontú nemzetközi tablót. (Hivatkozási rendszere a szakma kontinuitását mutatja, egy 1996-ban Svédországban megjelent kötetben megfér Leontyev és Makarenko, Lukács György mellett Maslow és Uljens finn-svéd professzor, aki Finnországban él és svéd nyelven is publikál. Oh, boldog svédek!)

Trencsényi László