A teljes életciklus

Erik Erikson gyermek- és ifjúkora kész identitás-konfúzió. Anyja zsidó, apja ismeretlen (valószínűleg dán nem-zsidó). Koppenhágában fogant, de még meg sem született, az anya Németországba menekült a férje elől. A fiúcska neve Salomonsen, de hatévesen Homburger lett, a nevelőapja után. Tizenöt éves koráig őt hitte az igazi apjának (tulajdonképpen a szülei becsapták). Ifjúként sokáig nem tudta, mihez kezdjen. A zavaráról maga írta, hogy néha neurózis és pszichózis között lebegett. A német iskolában zsidónak csúfolták, a zsidó vallási iskolában németnek. Ezenközben tehetségesen rajzolt, művésznek készült, Münchenben el is kezdte az akadémiát, de abbahagyta, és Itáliában csavargott. Szerencsés véletlenek során került Bécsbe, és a szerencsének köszönhette, hogy Anna Freud felfigyelt tehetségére a gyermekekkel foglalkozásban, és ingyenes tanítványának fogadta. Ekkor volt 25 éves. A pszichoanalitikus képzés izgalmas évei jöttek, közben egy analitikusan vezetett iskolában volt rajztanár, és feleségül vette tánctanár kolléganőjét, Joant (és egyúttal megkeresztelkedett). A világban már tombolt a fasizmus, Berlinben Freud könyveit égették. Erik még mindig nem tudta, ő most dán vagy német vagy zsidó, de azt hamar felismerte, mi várna rá és a közben megszületett két kisgyerekére. Így indult el a család 1933-ban az Egyesült Államokba, ahol az állampolgársággal nem törődtek. És ekkor tört meg az identitás-átok: felvette az Erikson nevet és honosították, amerikai lett és gyermek-pszichoanalitikus. Ekkor már túl volt a harmincon, de innen a bűvös 35-ön. (Azt mondják, eddigre kell megcsinálnia magát az embernek.) Amerika nyert egy kiváló tudóst, klinikust és embert – Európa ugyanannyit vesztett (és még utána sok tízezret, csak ebben a minőségi kategóriában).

Írta: Erik H. Erikson