A Szigetköz állattani értékei

A Szigetköz egyedülálló geomorfológiai és hidrológiai képződmény. Az elmúlt 2 millió évben a Duna hordalékából jött létre az a kavicstakaró réteg, amelynek vastagsága több helyen eléri a 300 métert. A XIX. század végéig széles, folyamatosan változó ágrendszer kialakításával építette ki a folyam azt a „szárazföldi deltát”, amely sajátos talaj- és klimatikus adottságaival, természeti kincseivel együtt európai jelentőségű természeti értékké vált. Az európai egykori nagy-folyómenti (wetland) területek egyik utolsó képviselője. A Szigetköz kiemelkedő értéke, hogy mind a növényzet, mind az állatvilág sajátos mozaikos formában fordul elő. A különböző társulások mozaikosságát a térben és időben rendkívül változó környezeti viszonyok határozzák meg, tartják fenn. Az itt található élővilágnak egyediségét a maradvány-jelleg, a mozaikosság és az abból származó nagy összfajszám, a fekvésből adódó sajátos fajkompozíciók adják.

Az állatvilág áttekintésekor nem alkalmazhatjuk azokat a megfigyelési módszereket, amelyeket a növényzet esetében használunk. A két élőlénycsoport (növények és állatok) alapvetően eltérő sajátosságú. A növényzet a megfigyelő számára jól azonosítható egységenként jelenik meg (pl. nádas, rét, erdő stb.), amelyek többé-kevésbé helyhez kötöttek, így ezek változásai az időben jól tanulmányozhatók. Az állatvilág általában ettől teljesen eltérő jellegzetességekkel bír. Struktúrája nem csak időben, hanem térben is folyamatosan változó rendszert alkot. A helyváltoztatás, az időszakos és napszakos ritmus az állatvilág esetében speciális, csak az adott célra kidolgozott eljárásokkal mutatható ki, a hétköznapi megfigyelő számára egyébként rejtve marad. Az adott területről kimutatható állatfajok száma általában szintén meghaladja az ott élő növényfajokét. A növények esetében kidolgozott hierarchikus, az élőhelyigényen, az előfordulási mintázaton és a társulás típusán alapuló indikációs rendszerek az állatvilág esetében eddig még nem készültek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az állatfajok kevésbé jó indikátor szervezetek, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy a kapott megfigyelési információ feldolgozása, értékelése sokkal bonyolultabb, több háttérváltozó feldolgozását igénylő folyamat, amelynek alapadatai sajnos gyakran nem állnak rendelkezésre. A Szigetköz faunájára általánosan jellemző a kis területhez képest feltűnően nagy fajszám. A fragmentálódott élőhelytípusok fajszámának elemzése meglepő eredményt ad. Az egyes élőhelytípusok önmagukban nem jellemezhetők fajgazdagsággal, de a sokféle mozaikos, foltszerű elterjedésű élőhely összességében már jelentős fajszámot képvisel (a hazai összfaunának csoporttól függően 25-65%-a, a halaknál 75% felett). Ezeken az élőhelyeken számos lappangó, eddig nem ismert állatfaj is található. Ennek legjobb bizonyítéka a mederszukcesszió során rövid időszakig megjelent bogár-együttesek fajösszetétele.

Magyar Természettudományi Múzeum, 2010.

Szerkesztette: Gubányi András – Mészáros Ferenc

Írta: Ambrus András, Bankovics Attila, Dombos Miklós, Forró László, Juhász Péter, Kisbenedek Tibor, Kiss Béla, Kovács Tibor, Mahunka Sándor, Majoros Gábor, Makranczy György, Merkl Ottó, Müller Zoltán, Ronkay László, Sallai Zoltán, Szél Győző, Sziráki György, Uherkovich Ákos, Vályi Kriszta, Vida Antal

Angol nyelvi lektor: Dr. Fuisz Tibor István

Kapcsolódó témakörök:

Entomológia

Helytörténet - Győr-Moson-Sopron megye