A Szentlélekről

Vak Didümosz, kiváló biblikus, filológus, egzegéta és hittudós, a IV. századi alexandriai iskola legnevesebb és egyben leghíresebb tanítója. E művének jelentősége abban áll, hogy az első olyan rendszerezett értekezés a Szentlélek istenségéről, amely tárgyilagossága és alapossága révén máig nem veszített semmit aktualitásából. Érdeme, hogy a szentírási bizonyítékokat azok kontextusával együtt tárgyalja, a filológiai és egzegetikai elveket következetesen alkalmazza, és nem enged sehol a túlzó allegorizálásnak. Módszerének jellemzője az Egyház hitvallásának és a Szentírás egészének együttlátása. Ez az eljárás megóvja őt egyfelől a túlzó filológiai boncolgatások zsákutcáitól, másfelől a ma is diva­tos, ám olykor kórosan meddő irodalomkritikai fej­te­­getésektől, de az allegorizmus túlkapásaitól is. Érvelését mindenki számára elfogadhatóvá teszi az arisztotelészi egyetemes kategóriák és szillogizmusok következetes alkalmazása, ami egyben a konklúziók pontosságát is szavatolja.

Didümosz a Szentháromság hitében olvassa az egy egészet képező Ó- és Újszövetséget – messze túlhaladva kora egyházi íróit a biblikus szövegek pontos és következetes elemzésében. A szövegkörnyezethez való hűsége, gondolkodásmódja figyelemre méltóvá teszi alkotását a ma Olvasója számára is, különösen azok számára, akik többet szeretnének tudni a Szentlélekről, de időszerű és sok fontos információt tartalmaz azon csoportosulások számára is, akik lelkiségüket a Szentlélekhez kötik.

Jel Kiadó, 2024.

Ókeresztény Örökségünk–sorozat 17.

Írta: Vak Didümosz

Szerkesztette: Babarczi-Győrffy Andrea, Dolhai Lajos, Orosz Atanáz, Perendy László

Fordította: Csizmár Oszkár