A szegedi színjátszás krónikája
Paraméterek
Szerző | Sándor János |
Cím | A szegedi színjátszás krónikája |
Alcím | Theszpisz szekerén 1800–1883 |
Kiadó | Bába Kiadó |
Kiadás éve | 2007 |
Terjedelem | 608 oldal |
Formátum | B/5, keménytáblás |
ISBN | 978 963 9717 45 9 |
Sándor János, kétszeres Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes művész, színháztörténeti szakíró, egyetemi oktató több monográfiát is írt Szeged színháztörténetéről. E vaskos kötetben a kezdetektől 1883-ig, az állandó színház felépüléséig terjedő időszakot mutatja be. |
|
|
Leírás
Amikor híre ment, hogy komédiások érkeznek a faluba, megpezsdült az élet. A fiskális úr kardokat, kalpagokat és egyéb fontos „kellékeket” adott kölcsön, a csizmadiák elhozták a céhpadokat, hogy legyen mire ülni a közönségnek, a muzsikus cigányok elővették hangszereiket és lázas hangolásba kezdtek... De legfőképpen Kökényesi István fuvaros és gazdálkodó házatáján volt nagy a sürgés-forgás, mert náluk lesz az előadás a színben, mégpedig Bátori István szomorújátéka. Kökényesi István lovaival és ökreivel együtt egész nap dolgozott, lótott-futott, mert nem csak a komédiásoknak készítette elő a terepet, hanem végeznie kellett az éppen soros napi munkáját, amit a föld és az állatok követeltek, és nem csak a maga gazdaságán munkálkodott, hanem másokén is, mert a környező falvakban bérmunkát is vállalt. Kökényesiné meg a lánya összeszedték az összes tojást, ami csak föllelhető volt a gazdaságban, mert borral és rántottával szerették fogadni a színészeket, de mintha az ilyen ünnepi napokon a tyúkok is többet és vidámabban tojtak volna, előkészítették a vendégszobákat, tiszta ágyneműt húztak, noha volt a társulatnak olyan tagja, aki szívesebben aludt kint az istállóban, a szénában, a lovak társaságában…
Aztán – ahogy Szigeti József, a vándor színtársulat egyik fiatal színésze megírta naplójában –: „Este hat órakor kinyitottuk Thália templomát, és ajtaja elé fölállítok annak oltárát, melyre a művészetimádó közönség fölrakhassa kegyes áldozatát. Állott pedig ezen oltár egy összekötözött lábú, rozzant deszkaasztalkából, és a reáalkalmazott nagy, kétfülű, kerek kosárból.
Sándor János, kétszeres Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes művész, színháztörténeti szakíró, egyetemi oktató több monográfiát is írt Szeged színháztörténetéről. E vaskos kötetben a kezdetektől 1883-ig, az állandó színház felépüléséig terjedő időszakot mutatja be.
Írta: Sándor János
Szerkesztette: Tandi Lajos
Tartalom
Félre, kishitűek, félre!
Útmutató
A szegedi hivatásos magyar színjátszás előzményei (1719–1800)
Az első magyar társulat Szegeden (1800)
Az első teljes színi évad (1800–1810)
Színház a XIX. század elején
Az Új Nemzeti Játszó Társaság (1810–1818)
A színészet nehéz évei (1818–1830)
A vándortársulatok kora (1830–1836)
Színészsors az 1800-as évek elején
Kísérlet a színészet állandósítására (1837–1840)
Színház a forradalomig (1840–1848)
Színészet a szabadságharc idején (1848–1849)
Társulatok az önkényuralom éveiben (1850–1860)
A hatvanas évek színészete (1861–1867)
Magánigazgatók a kiegyezés után (1867–1883)
Épül az állandó színház (1879–1883)
Jegyzetek
Társulati névsorok
Névmutató
A legfontosabb forrásművek jegyzéke