A művészek bevonulása
Paraméterek
| Szerző | Horváth György |
| Cím | A művészek bevonulása |
| Alcím | A képzőművészet politikai irányításának és igazgatásának története 1945-1992 |
| Kiadó | Corvina Kiadó |
| Kiadás éve | 2015 |
| Terjedelem | 384 oldal |
| Formátum | B/5, keménytáblás |
| ISBN | 978 963 13 6329 6 |
Eredeti ár:
3.990 Ft
3.591 Ft
Online kedvezmény:
10%
|
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi- és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák... |
|
|
|
Leírás
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi- és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák. Fizesse az a továbbiakban a képzőművészek mellett a zeneművészek és az írók nyugdíját, folyósítsa nekik a táppénzt, az alkalmi- és a rendszeres segélyeket, tartsa fenn számukra az alkotóházakat, adjon készülő műveikre előleget, hogy csak a fontosabbakat említsük.
A Képzőművészeti Alap mindezt kibírta, mert még az ötvenes években bő pénzforrást nyitottak számára: övé volt a képes levelezőlapok kiadásának monopóliuma. Igaz, ennek fejében neki kellett fizetnie az állam helyett a Műcsarnok, és több más intézmény fenntartásának költségét, tízmilliókat adni a művelődési tárca pótköltségvetését jelentő Kulturális Alapba, folyósítani a miniszter által adományozott művész-ösztöndíjakat. Mindez azonban csak félig-meddig volt tudható. Az Alapok szociális feladatait felsorolták a jogszabályok. De minden másról hallgattak.
Az Alap történetének feltárásához ezért az eddig nem ismert források, a nyilvánosság kizárásával történt politikai döntések és a mindennapi utasítások megismerésére volt szükség. Horváth György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgató-helyettese ezeket tanulmányozta. Kézbe vette, kijegyzetelte vagy lemásolta a hatalmat gyakorló pártvezetők elé került előterjesztéseket, a vitáikról és döntéseikről készült jegyzőkönyveket, a minisztériumokban és a Tervhivatalban keletkezett papírokat, az Alapnak írt utasításokat és leveleket, a művész-szövetségek iratait, majd kirakta a belőlük összeálló mozaikot. Érdekes kép lett. Magyarázatot kapott általa sok érthetetlen dolog – így derült ki az 1957-es Tavaszi Tárlatot ért támadássorozat oka, és hogy mennyi nehézség árán lehetett csak sikernek hazudható állapotba hozni az 1950-ben megrendezett „I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást”, hogyan huzakodtak a politikai hatalom birtoklói a képzőművészetre szánt összegeken, miképpen született meg és mit jelentett valójában az a bizonyos , „három T” – és tisztázódott: hogyan és miért született meg az Alap, s végül: hogyan tette rá kezét a pénzügyi és a művelődési tárca a nyolcvanas években a tartalékaira, és miképpen temette maga alá a rendszerrel együtt az Alapot az adósságok hegye.
A Képzőművészeti Alap mindezt kibírta, mert még az ötvenes években bő pénzforrást nyitottak számára: övé volt a képes levelezőlapok kiadásának monopóliuma. Igaz, ennek fejében neki kellett fizetnie az állam helyett a Műcsarnok, és több más intézmény fenntartásának költségét, tízmilliókat adni a művelődési tárca pótköltségvetését jelentő Kulturális Alapba, folyósítani a miniszter által adományozott művész-ösztöndíjakat. Mindez azonban csak félig-meddig volt tudható. Az Alapok szociális feladatait felsorolták a jogszabályok. De minden másról hallgattak.
Az Alap történetének feltárásához ezért az eddig nem ismert források, a nyilvánosság kizárásával történt politikai döntések és a mindennapi utasítások megismerésére volt szükség. Horváth György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgató-helyettese ezeket tanulmányozta. Kézbe vette, kijegyzetelte vagy lemásolta a hatalmat gyakorló pártvezetők elé került előterjesztéseket, a vitáikról és döntéseikről készült jegyzőkönyveket, a minisztériumokban és a Tervhivatalban keletkezett papírokat, az Alapnak írt utasításokat és leveleket, a művész-szövetségek iratait, majd kirakta a belőlük összeálló mozaikot. Érdekes kép lett. Magyarázatot kapott általa sok érthetetlen dolog – így derült ki az 1957-es Tavaszi Tárlatot ért támadássorozat oka, és hogy mennyi nehézség árán lehetett csak sikernek hazudható állapotba hozni az 1950-ben megrendezett „I. Magyar Képzőművészeti Kiállítást”, hogyan huzakodtak a politikai hatalom birtoklói a képzőművészetre szánt összegeken, miképpen született meg és mit jelentett valójában az a bizonyos , „három T” – és tisztázódott: hogyan és miért született meg az Alap, s végül: hogyan tette rá kezét a pénzügyi és a művelődési tárca a nyolcvanas években a tartalékaira, és miképpen temette maga alá a rendszerrel együtt az Alapot az adósságok hegye.
A dokumentumokat tartalmazó CD melléklettel.