A humán fogyatékosságok pszichológiája – a gyógypedagógiai pszichológia alapjai

Az emberi fogyatékosságok pszichológiájára – vagy szűkebben – a gyógypedagógiai pszichológiára fókuszáló átfogó igényű kötet igen régen jelent meg Magyarországon. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar kiadásában megjelent A humán fogyatékosságok pszichológiája – a gyógypedagógiai pszichológia alapjai c. kötet ezt a régóta fennálló hiányt igyekszik pótolni: alapozó tankönyvként is jól használható, átfogó igényű, korszerű szemléletmódú bevezetést kínál az emberi fogyatékosságokkal kapcsolatos lélektani ismeretekhez. Örvendetes, hogy az utóbbi években egyre több figyelem jut a tudományos-szakmai diskurzusokban és a közbeszédben is a tipikustól eltérő emberi állapotoknak, így az emberi fogyatékosságoknak is. Eközben a pszichológia is rendkívül gyorsan fejlődött, olyan új eredményekkel gazdagodott, amelyek jelentős része releváns az emberi fogyatékosságok kapcsán is.

A szerzők célja, hogy a gyógypedagógusok és gyógypedagógus-hallgatók korszerű tankönyvet kapjanak a kezükbe, továbbá a hazai lélektanban, s ezen belül is a pszichológusképzésben pedig hangsúlyosabb szerephez jussanak ezek a tudáselemek. Nem valamiféle új kánont akar bemutatni a kötet, inkább vitára igyekszik ösztönözni azzal, hogy egy korszerű szintézist kínál – egyet a lehetségesek közül.

A kötet a minden fogyatékosságra érvényes közös pszichológiai jelenségeket igyekszik elsősorban bemutatni. Céltudatosan tágítani kívánja azt a felfogást, hogy a gyógypedagógiai pszichológia a fogyatékos személy pszichológiája. Megtartva ezt az intraindividuális értelmezési szintet, hangsúlyosan tárgyalja az interindividuális (kapcsolati-kommunikációs) és szupraindividuális (közösségi-intézményi) szintű releváns pszichológiai jelenségeket, illetve az ember és a (digitális) technológia közötti interakciók pszichológiai kérdéseit. Mindezek az értelmezési szintek egy teljes életutat átfogó fejlődési dimenzióban jelennek meg. A kötet szakmai látásmódja szem előtt tartja a humán fogyatékosságok bio-pszicho-szociális komplexitását; a fejlődés mechanizmusaira tranzakciós szemléletmóddal tekint; a tipikustól eltérő fejlődést és funkcionálást az emberi változatosságot gazdagító jelenségekként értelmezi, nem kisebbítve azonban az egyént és a környezetet terhelő adaptációs terhek jelentőségét; a fejlődést élethosszig tartó szemléletmódban értelmezi; a környezetet komplex ökológiai rendszerként fogja fel; szigorúan evidenciaalapon gondolkozik; és mindvégig érvényesíti az érintettek méltóságát elsődlegesnek tekintő emberi jogi szemléletmódot.

ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2023.

Szerkesztette: Győri Miklós – Billédi Katalin – Bolla Veronika

Szakmai lektor: Fonyó Ilona, Dr. Gereben Ferencné, Lányiné dr. Engelmayer Ágnes