A Halálfiai első állomásán

A „halálfia” metafora 1921-ben lett Babits prózájának kulcsszava, mert egy nagy hálózat kis csomópontjaként képes volt összefogni számára korok, háborúk, csodált prózai műfajok és férfieszmények sehol, soha meg nem haladott „fekete” valóságát – hiszen az antik görög eposz, a keresztény hitvilág, a magyar mese nyomain haladó kultúránkban napjainkig szétválaszthatatlan maradt az egymást fojtogató hős- és haláltudat: hős az, aki szembenézett a halállal. A magyar pantheonban nem csupán Balassi, Zrínyi, Petőfi, Bánk bán vagy Széchenyi, de még Nemecsek Ernő is csak a halál árán lehetett hőssé.

Kétezer év során a férfi számára egyetlen biztos, továbbadandó alapkövetelményként változatlanul megmaradt a hőssé válás igénye és joga, ám mindvégig az öléshez kötődve, egyre rafináltabb technikával, de folyamatosan romló tartalommal: kezdetben kiválósággal, győzelemmel, vitézséggel, majd mártíromsággal, végül akár csupán gyilkossággal, öngyilkossággal, gáztámadással vagy világégéssel. Az I. világháború lelki túléléséhez – a határhelyzet legősibb toposzának újraértelmezésével, a hősi tudat jogát kitágítva – a feladat- és áldozattudat fölé Babits fölemelte a (női) élettudatot. A „halálfiai” motívum új hős kutatásának kulcsszava lett, érte folyt ezután az író szellemi küzdelme, rég nem járt utakat folytatva, mesék és női életek apró, különös nyomain indulva tovább.

Téglás János négy évtized óta a Babits-kiadások meghatározó alakja. Az ő érdeklődésének és irányításának köszönhető, hogy 1981-ben minikönyvként kezünkbe vehettük a Pesti Napló számaiból összegyűjtött, könyvvé alakított Halálfiait, Babits 1921-től 1927-ig folyamatosan továbbalkotott nagy vállalkozásának első eredményét. Ma, amikor a 20-as évek megoldatlan feladatai újra a magyar gondolkodók éle tornyosulnak, érdemes felfedezni a minikönyv üzenetét, Babits akkori, saját korának szóló tudását és a mai olvasót továbbsegítő, ma is aktuális világnézetet.

Argumentum Kiadó, 2020.

Írta: Szőke Mária

Kapcsolódó kiadványok:

A magyar irodalom klasszikusai – Babits Mihály