A geometriai optika biológiai alkalmazása

Ebben a biológusoknak, biofizikusoknak, optikusoknak, szemészeknek, biológia- és fizikatanároknak, valamint egyetemi hallgatóknak szánt tankönyvben a geometriai optika 14 konkrét biológiai alkalmazására adunk példát. Az I. részben az állatvilágban előforduló szemtípusokat és optikai leképezőrendszereket mutatjuk be az ízeltlábúak összetett szeme alkotta mozaikkép szemléltetésére alkalmas demonstrációs eszközökkel együtt. Áttekintjük az ultraibolya fény érzékelésének állatvilágbeli elterjedését és szerepét. Megmagyarázzuk, hogy miért látjuk ágas-bogasnak a csillagokat. Vizsgáljuk az állati szemlencsék gömbi hibáját korrigáló törőfelületek alakját. Részletesen tárgyaljuk a több száz millió éve kihalt háromkaréjos ősrákok (trilobiták) szemének szerkezetét és a fosszilizáció során megmaradt kolcitlencséik optikai sajátságainak számítógépes rekonstrukcióját egy ugyancsak kipusztult ősi állatcsoport, a Discocyclina foraminiferák vázában lévő kalcitlencsék optikával egyetemben. Górcső alá vesszük egy vízipoloska kéttagú szemlencséinek optikáját és egy kagyló szemét, amely az állatvilág Schmidt-teleszkópjának számít. A II. részben a vízi és levegőbeli látás különbségeiről, valamint a vízfelszín közelében élő állatok látásáról írunk, majd Petőfi Sándor költői délibáb-leírásait elemezzük optikailag. Ezután egy levegőbeli gém fénytöréstől torzult víz alatti binokuláris látóterének optikájával foglalkozunk, majd a fordított problémával, egy lövőhal fénytörés torzította levegőbeli binokuláris látóterével. Végül azt mutatjuk meg, miként láthatja a vízfelszínen élő vízimolnárka a vízi zsákmányt és ellenséget.

ELTE Eötvös Kiadó, 2004.

Írta: Dr. Horváth Gábor

Lektor: Dr. Radnai Gyula, Haiman Ottó, Dr. Zboray Géza