Leírás
A legjelentősebb XVI. századi olasz elméletírók a dialógus műfajának elfogadtatásán, formai és tartalmi szabályozásán dolgoztak. Bár a teoretikusok igyekeztek pontos kritériumokat megfogalmazni, a műfaj kérdését mégsem sikerült, legalábbis a modern szakirodalom számára, minden kétséget kizáróan és véglegesen eldönteniük. Elméleteik azonban organikusak, egységesek, vizsgálatuk elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyes dialógusok gyakorlati mondanivalóját is megértsük. A szerző bemutatja a dialektika és a retorika legfontosabb kategóriáinak alkalmazását, illetve azok értelmezését a dialógusokra vonatkozóan. Az elméletírók elemzik a platóni, a cicerói és a lukianoszi dialógusmodell elemeit is, saját elgondolásaik szerint ajánlják azokat a szerzők figyelmébe, ezek különbségeire és hasonlóságaira világít rá az értekezés elméletekről szóló egysége. A gyakorlatot Guazzo művei alapján vizsgálja meg, akiről elmondható, hogy nem dolgozott ki egységes dialógus-elméletet, csupán „gyakorló” udvari emberként élt, nem volt sem a poétika, sem a retorika tanára, de még a filozófia „hivatásos” művelője sem, dialógusai mégis tökéletesen ábrázolják a műfaj szabályait. Műveit az elméletírásoknál korábban, tehát nem azok útmutatásai alapján hozta létre, ám a reneszánsz teóriákban kidolgozott kategóriák vizsgálata bizonyult a legcélravezetőbbnek gondolatainak megértéséhez. Ebből a szempontból műveinek elemzése új mozaikdarabkákat ad a szakirodalomban róla kialakult képhez.
JATEPress, 2009.
Írta: Tekulics Judit
Lektor: Vígh Éva
Paraméterek
Szerző | Tekulics Judit |
Cím | A dialógus művészete és a társalgás temploma |
Alcím | Dialóguselméletek a XVI. századi olasz irodalomban és a civilizált társalgás Stefano Guazzo műveiben |
Kiadó | JATEPress |
Kiadás éve | 2009 |
Terjedelem | 168 oldal |
Formátum | B/5, ragasztókötött |
ISBN | 3159780001855 |
Tartalom
I. A dialógus, mint „eszköz és a cél, amelyben feltárul maga az ember”. Elméleti alapvetések és a kritikai módszer
II. Próteusz útján. A dialogikus gondolkodás kialakulása a XV. században
III. A dialógus a Poétika-kommentárokban
III.1. Francesco Robortello: A szókratikus beszédekről
III.2. Ludovico Castelvetro: „Arról, amit [Arisztotelész] megírt, vagy megírhatott volna”
III.3. Alessandro Piccolomini: a dialógus „rím nélküli költészet”
III.4. Antonio Minturno és Girolamo Fracastoro: a „költői prózáról”
IV. „Vita a dialógusról”
IV.1. A dialógus poétikája: Carlo Sigonio, Sperone Speroni és Torquato Tasso
IV.2. A dialógus görög modelljei a reneszánsz elméletekben
IV.3. A dialógus retorikája. Cicero hatása
V. Stefano Guazzo: „A beszéd tökéletessége nem egy emberben valósul meg, hanem a civilizált társalgásban”
V.1 Az auktorok tisztelete és a Civil conversazione újdonsága
V.2. Az „erényes vita” és szereplői
V.3. A „nyelv” vétkei és erényei a társalgás során
V.4. A Kellemes dialógusok
VI. Konklúziók
VII. Bibliográfia
VII.1. Primér irodalom
VII.2. Kritikai irodalom